Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
Jászdózsán, de az egész Jászságban is egységesen gyógyitó célra használták fel, ezzel szemben a palócoknál a karácsonyi széna valamennyi felhasználási módja ismert volt /növényi, állati termékenység, Jézus születésének emlékére/, s ez egyelőre területileg sem tagolódik, hanem vegyesen fordul elő. A harmatszedés azoknak a hiedelmeknek a körébe tartozik, amelyeket a marhanyájak kihajtásának napján országszerte elvégeztek, s ez általában Szent György napján történt. Jászdózsén a május 1-i határterminus követ keztében ezen a napon végezték az állatállomány óvó szertartást is, szemben a,palócokkal, ahol ez a Szent György napi kihajtásnak megfelelően ezen a napon történt. Tekintve, hogy a Jászság többi községében a május elseji . vagy eleji kihajtás ellenére is a harmatszedés szokása Szent György napjához kapcsolódik, ezért Ugy gondoljuk, hogy Jász-, dózsa esetében egy helyi körülmények folytán kialakult speciális esettel állunk szemben. Tehát összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Jászdózsán, illetve a Jászságban ajnarjyjláb és a boldogany a a palóc betelepedések következtében honosodhatott ^meg, igy jBjsek j^^ p alóc etnikus jegynek tekinthetjük Jászdozsa néphitében. A karácsonyi széna hiedelme és a május 1-i harmatszedés szokása ezzel szemben egy specialis, helyi fejlődésről tanúskodik, amely a betelepedések óta nyilvánvalóan végbement a község néphitében, s amelyek egyúttal azt is tanúsíthatják, hogy nem palócosodott el a betelepedések ellenére sem a község hitvilága. A palóc telepesektől nyilvánvalóan átvett kulturális elemeket, azonban ezeket a helyi igényeknek, körülményeknek megfelelően módosította, változtatta meg.
