Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
Az öleinek vizsgálata egymástól eltérő eredményre vezetett. A markoláb és a boldoganya minden bizonnyal palóc hat-ásra honosodott meg Jászdózsán, illetve a Jászságban. Ennek lehetőségét a XVII.-XVIII. sz-i palóc betelepedések és a két terület évszázadokon át -tartó társadalmi, gazdasági kapcsolatai megteremtették. Ezzel szemben a karácsonyi széna hiedelme, amely szerepel a palóc Felderítő Kérdőivben, s jelenlegi vizsgálatát is ez indokolta, a palóclakta vidékekhez képest eltérést mutatott. Tekintve, hogy itt egy országos elterjedtségü hiedelemmel állunk szemben, a kérdőivben a kérdés feltevésének nyilvánvaló oka az lehetett, hogy a hozzá kapcsolódó gazdag hiedelmeket tisztázza. Elképzelhető ugyanis, hogy ezek a hiedelmek a palócoknál valamiféle sajátosságot mutatnak, esetleg hiedelmek szerinti területi tagoltságot. Mint láttuk a palócoknál a karácsonyi széna valamennyi hiedelme fellelhető,.beleértve a gyógyitó célút is, amely Jászdózsára, illetve az egész Jászságra jellemző. Elképzelhető, hogy a Jászságba olyan vidékekről költöztek be a palócok, ahol a karásrsonyi széna gyógyitó célú felhasználása volt ismeretes. Ennek kiderítésére a Palócföldről származó adatok hiányossága és a betelepedők származási helyének pontatlansága miatt nem vállalkozhatunk. Ellenben aa is elképzelhető, hogy ez már palócoktól független, helyi képződmény, helyi fejlődés eredménye, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Jászságban egységesen előforduló hiedelem. Jelenleg csak annyit tudunk bizonyosan megállapítani,hogy a palócoknál a karácsonyi széna hiedelme gazdag, sokrétű, viszont a Jászságban egyetlen hiedelem fűződik hozzá. Ez pillanatnyilag a két terület között eltérést mutat. A május 1-i harmatszedés viszont a néphit helyi fejlődéséről tanúskodik, takintve,hogy a többi jászsági községben a május elseji" vagy eleji kihajtás ellenére is Szent György napjához kapcsolódik a harmatszedés. Ezeken a vidékeken olyan időszakban történt a kihajtás napjának áttolódása május 1-ére, amikor már a néphit élete hanyatlóban volt, s azért szükségszerűen nem tevődtek át erre a napra az állatvédő szertartások sem. A palócoknál Szent György napjához kapcsolódik ez a hiedelem, itt is nyilvánvaló a két terület közti eltérés. Tehát öss zefoglaló an megállapíthatjuk, hogy a markoláb ós a boldoganya a palóc beütést bizonyítják Jászdózsa néphitében. A karácsonyi széna hiedelme pillanatnyilag altérést mutat, viszont ennek alaposabb,vizsgálata arra is fényt deríthet, hogy milyen vidékekről érkeztek a palóc telepesek, A május 1—i harmatszedés pedig a jászdózsai néphit helyi fejlődésének bizonyítéka. Mint korábban emiitettem a palócok jászdózsai, illetve jászsági betelepedése nem egy szerre és egy helyről, hanem különböző vidékekről és beszivérgésszerüen ment végbe. Fodor Ferenc külön megemlíti, hogy szinte családonként érkeztek a telepesek és nem is egy időben, hanem egy nagyobb időszakon át * A betelepedésnek ez a módja a beköltözők könnyebb asszimilációját segítette elő annak ellenére, hogy majdnem felearányban volt az idegen és helyi lakosság. A telepesek asszimilációját segítették elő a Jászság közjogi viszonyai is, mivel,csak akkor részesültek a szabad jászok jogaiban, ha helyinek, odavalósinak bizonyultak. Ez a jelenség ügy gondoljuk, hogy megakadályozta a törzslakosság elpalócosodását, A beköltözött palócok természetesen hatottak a helyi lakosság kultúrájára, mint ahogy ezt a néphit-terén a markoláb és a boldoganya ismerete bizo -
