Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
49 5o Vfl gy egyéb eszközt, szerszámot az asztal alá ? Ez a szokás országosan ismert. Azonban az országos anyagban területi eltérések mutathatók ki aszerint, hogy mit helyeztek az asztalra vagy az asztal alá, illetve mi volt a felhasználás célja. A karácsonyi aazr tálra helyezett tárgyak a következők lehettek : " szalma és széna,.gabona és egyéb ter51 ménymagvak, gazdasági é3 házieszközök, ételek, egyéb ..." A felhasználás célját te52 kintve a Palócföldön és a Dunántúlon a leggazdagabb a szokás. A palócoknál növényiés állati termékenységet biztosítanak vele, másrészt azért vitték be, hogy Jézus születéséről emlékezzenek meg vele; ezenkívül gyógyitó célú felhasználása is ismert. Ipolymenti palócoknál : " ... ebéd vagy vacsora előtt egy csomóban szalmát és szénát helyeztek az asztal alá és erre vagy mellé néhány gazdasági eszközt, szerszámot is helyeztek, pl. ekevasat, gyeplőszárat, fejszét, stb. Ipolyság környékén a szénával vegyitett szalmaköteget mindig a család férfitagja vitte a szobába és helyezte az asztal alá annale emlékére, hogy a kis Jézus is szalmán és szénán született.A szénát és szalmát sokholyt szétterítették a szobában és Jézus szalmán születésének emlékére az ünnepek alatt rajta aludtak. Egyes palóc községekben a karácsonyi szalmát, illetve szénát fokozatosan megetették az állatokkal, hogy egészségesek legyenek, jó étvágyuk legyen /Dejtár /Nógrád m./, Kére 54 csend /Heves m./. Ugyancsak Dej táron azért vitték be a szénával kevert szalmát, hogy „ 55 a következő évben bőven teremjen. A Heves megyei Bodonyban termenymagvakkal telt szal^ kajtót,tettek az asztal alá, a baromfit etették meg vele ünnepek alatt, hogy termékeny 56 legyen. Tarnaőrsön /Heves m./ kis szénakévét kötöttek, s azt tették a karácsonyböjti asztal alá. Újév napjáig otthagyták, hogy az állatokat ne rontsák meg, utána megetet -• 57 ték az állatokkal. Más adat szerint Tarnaőrsön már Lucakor egy üres fazekat tettek az asztal alá, melyet ünnepekig alatta hagytak. Vacsora közben a gazda mindig megrugdosta, :uk( 59 58 hogy jó tojók legyenek a tyúkjai. Dormándon két cső kukoricát tettek az asztal ala. Aprószentekkor szétmorzsolták és odaadták a baromfinak,' Ezeken a példákon mutattuk be, hogy a karácsonyböjti asztal tárgyainak a felhasználása milyen sokrétű a,palócoknál, A palóc etnikai csoportra e hiedelem gazdagsága, sokfélesége a jellemző. A karácsonyböjti asztal tárgyainak felhasználása közül egyet sem emelhetünk ki, mivel itt valamennyi fesorolt hiedelem /állati- és növényi termékenység, Jézus emlékére, gyógyitó célra/ egyformán esik latba. Lehetséges, hogy a palócoknál a karácsonyi széna hiedelmei területileg tagolódnak,,de a rendelkezésünkre álló adatok még nem elegendők arra, hogy határvonalat húzhassunk. Ugy gondoljuk, hogy a palóc Felderítő Kérdőív adatainak térképezése ezt ki fogja deríteni. Egyelőre csak e hiedelmek sokfélesége tűnik saambe. Ha ezt szembeállítjuk a jászdózsai, Illetve a jászsági anyagunkkal, akkor kitűnik, hogy itt a karácsonyi széna egyetlen felhasználási módja vált általánossá. Mégpedig az egész Jászságban félretették a karácsonyböjti asztal szénáját és alkalomadtán állatgyógyitás6o ra használták fel : a felfúvódott jószágot etették meg vele. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Jászságra, igy Jászdózséra is a karácsonyböjti széna állatgyógyitásra való felhasználása a jellemző, szemben a palócokkal, ahol a többféle felhasználási mód az általános, s ezek a rendelkezésünkre álló adatok alapjón egyelőre
