Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Gulyás Éva: Jászdózsa néphite

Azt tapasztaltuk, hogy Jászdózsán Igen jelentős a jeles napok vallási szerepe. A lakos ság gondolkodásmódja napjainkig igen vallásos szellemi!, s ebben a vonatkozásban Jászdozsa szinte az egósz Jászságtól elüt.^° Ennek hatásai a valláshoz legközelebb eső területen, a néphit körón belül érvényesülnek. Az egyes vallási ünnepek, virágvasárnap, űrnapja, buzaszentelő arra is alkalmat adtak,, hogy a népi gyógyászatban igen fontos szarepet játszó szentelt növényeket összegyűjtsék. Mindenesetre ezek és leírásunk idevonatkozó adatai /pl. egyéb szontelmények fontos szerepe a néphitben : szentelt viz, szentelt gyertya, szentelt kréta, szentelt stóla/ azt mutatják, hogy Jászdózsán erősen összefonódott, a néphit és a keresztény vallás. A rontás, rosszak elleni védelmet elsőként egyházi szerek, pl. olvasó, szentelt viz, szentelt növények szolgáltatták. * * * Leírásunkban a természeti-, a mitikus lények-, a születés, házasság, halál és a jeles napok hiedelmeit ismertettük. Összegzésünkben arra törekszünk, hogy ezek néphitben betöltött szerepét, egymáshoz valç viszonyukat kifejtsük, s ezért már nem is ragaszkodunk az eddig kialakított sorrendhez. Jászdózsén a boszorkányhiedelmek képezik a hitvilág központi részét. De nemcsak Jászdózsén hanem az egész európai néphitben láthatjuk, hogy a boszorkány, éppen tevékenységi köre folytán mindig súlypontja a hitvilágnak. A boszorkányperek nagy száma is ezt támasztja alá A többi mitikus alak hozzá képest mindig kissé a háttérben szerepel. Ezt Jászdózsán különösen jól bizonyitja az, hogy többnyire mér csak szólások őrzik e mitikus alakok /gara bonciás, lidérc/ eredeti hiedelemkörét. A boszorkányhagyomány központi szerepe ellenére is már bizonyos mértékig megkopott, arait az bizonyít, hogy hiedelemkörébe olvadt több o— lyan képzet, amely eredetileg nem kapcsolódott az alakjához : a garabonciás tudománykapásának motívuma és a lidércnyomás képzete. Igy a bószorkányhagyomány őrzött meg a község néphitében több olyan hiedelmet, amelyek a kopás miatt a többi mitikus lény alakjától els zakadt. Ezzel szemben a néphitben talán mindenkor a legkisebb szerepe a természeti hiedelmeknek volt. Ezt nemcsak azok a külső hatások magyarázzák, amelyek,a századforduló óta érték : korai iskoláztatás, rádió, tv, természettudományi ismeretek. Sokkal inkább az, hogy a 21 természeti világkép a "passzív tudás" szintjén állt mindig, tehát csak ismereti szinten mozgott, nem kapcsolódott közvetlenül az emberi élethez, gazdálkodáshoz, mint a többi hiedelem, amelyeknek kopásét, változását ezeknek a külső tényezőknek a megváltozása gyorsan előidézte. A természeti hiedelmek esetében a külső hatások csak előidézték a kopási folyamatot, de nem változtattak a természeti hiedelmek hitvilágon belül elfoglalt mindenkori helyén. A természeti hiedelmek közül Jészdózsán azok éltek tovább, amelyek más hiedelemcsoportok részévé /népi gyógyászat, serkentő célú rituális cselekmények, idő- és termésjóslások/ váltak. Itt a külső hatások következtében elveszítette jelentőségét a természeti világkép, megszűnt s nem alakult ki helyette más, vagyis a természeti jelenségekről alkotott elképzeléseik zavarosak, fogyatékosak, keverednek az iskolában szerzett természettudományi ismeretekkel. A születés, házasság, halál hiedelmei erős alkalomhozkötöttségük folytán ma ls élénken élnek, ,,,