Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
Lucakor nom l'on hak, mort bevarrták a lyuk lyukát és nom tojt. Heverni kellett a gazdaasszonynak egész nap. hogy jó tojók logyenok a tyúkjai. Szombaton nem fonhattak, mert Szűz Mária ezen a napon száritja a hajat és ha fontak a haját huzták Karácsony tu ftyertyasz ont oloig letettük a fonalat!" Két karácsony között, nom tartottak vizes ruhát a háznál, még a mosogatórongyot is megszárították, nehogy elhulljon az aprójószág. Nagyponto kon , de pentoki napon is tilos volt mosni, mert a pénteken mosott ruhába belecsapott a villám. " Rucsuba merítünk a Szentkuthoz. Mikor mentünk az uton egy bokor felhő volt felettünk. A felhő sehogy se akart elmenni felelünk, csak zörgött, meg villámlott. Akkor azt mondta a pap : - Akin pénteken mosott ruha van, álljon félre, s vesse le magáról és akassza fel a fára. Mikor felakasztották / két asszony / a fára a ruhát, a búcsúsok mentek arrább, elhagyták a fát. Alig mentek 5o méterre, a villám úgy szétverte a fát meg a ruhát, hogy a ruhának még a darabjait se lehetett találni. Ha nem vetették volna le, akkor a villám belecsapott 17 volna a nep köze, s ott azt a két asszonyt ütötte volna agyon." Ugy tartják, hogy a pénteki napon elkezdett munka nem jár szerencsével, se mosni, se vasalni, se kenyeret sütni, tyúkot ültetni nem lehetett ilyenkor. A Nagypénteken sütött, kenyér kővé vált. Az egyik asszony Nagypéntek hajnalra megsütötte és kővévált a kenyere. A kőkenyereket elásta az istálló földjébe és mikor eladta a házát, az uj lakók megtalálták. Baltával feldarabolták és vizre tették, de nem merült le, mert ",kelt kenyér vót. " Az újhold pénteken sütött kenyérrel keresték meg a vizbefult halottat. Szentelt gyertyát szúrtak rá és a vizre bocsátották, ott állt meg, ahol a halott volt.Tarnaőrsön hétszer szentelt gyertyával keresték a vizbefult halottat. Jeles napokon végezték a serkentő célú, bőségvarázsló rituális cselekményekot. Különösen a téli ünnepkörben jutottak jelentős szerephez, mivel esztendőfordultával a következő évi bőséget, szerencsét idézték elő vele. Lucako r kukoricát ráztak a tyúkoknak, vagy fosztáskor félretett fiaskukoricát mozsoltak körbe, hogy jobban tojjanak. Körbe vagy abroncsba szórták, hogy rakásra, ne szanaszét tojjanak a tyúkok. Kukorica helyett szoktak búzát is szórni, mert a buza aprószemü és annyival többet tojnak a tyúkok. A szomszédos Tarnaőrsön hétféle magot szórtak a tyúknak. A tyúk termékenységét biztositotta a következő Luca napi eljárás. A gazdasszony a szomszéd tyukfeljárójához dugta az ujját és mondta : " Az én tyúkom tojj tojást, A másé meg kotkodács. " Ha a tyúk kis tojást tojt, keresztülhajitották a házon, hogy elkerüljék a bajt. Ezen a napon nem adtak ki semmit a házDÓl, mert elszállt volna a haszon. Karácsony bőj tj én / dec.24. / délben 12 órakor, a böjti ebéddel megkezdődött a karácsonyi ünnep. Régen - de már nagyon szórványosan él az emléke - hétfélét találtak fel. Először pálinkát ittak, majd minden családtag lenyelt egy-egy gerezd fokhagymát, hogy egészséges legyen a következő évben. Ezt követte az ebéd, amely habart bablevesből és raózesmókoscsikból állt. Az éjféli mise után megmaradt mákoscsikot " angyali csík "-nak nevezték. _ 127 _
