Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája

redempció történelmi tónye rendkivlili erejű népkialakitó ténnyé vált : most mx çsak az mondhatta magát jásznak, aki azzá tette magát a fÖldváltáHban való részvételével. Többé nem azpn mult jász-voltuk, hogy ki volt itt régen a jászföldön, hanem, hogy kL.váltott földet." /Ugyanott./ Végül, a legutóbbi idők tapasztalatai alapján, miután megállapítja, hogy a Liber Fundi anyaga sohasem került közkézre, s több községbon már nem is tud róla a nép, szükségesnek tartja " ismét bevinni a népnek, az utódoknak az öntudatába a redemptus öntudatot,

mort ma már ez az egyetlen összetartó kapcsa a jász-gondolatban élőknek." /193.old./ Ezek - a helyesnék tekintett alapállástól eltérő - megállapítások szükségessé teszik, hogy részletesebbon kifejtsük a magunk véleményét e kérdésben. A Kiss család története azt mutatja, hogy a__j ászdózsai jászok az i degenb ől jé r k e z őkn ek a falu közösségébe házasságok utján történő beépülését már jóval a redempció előtt is határozottan igényelték éa követelték. Hogy miért ? Mert ez a redempciókor hivatalosan is megfogalmazott, okmányszerűen rögzített jogi állapot egyetemesen ható érvénnyel mér jóval a redempció előtt kialakult. A redempció tulajdonképpen egy már meglévő és élő jogállapotot, eleven szokásrendszert szentesített. Természetesen a redempciónak nem minden jogi rendelkezésével kapcsolatosan állítjuk ezt. Voltak olyanok is, amelyek a megváltáskor léptek csak érvénybe. Sőt ezekre éppen az is a jellemző, hogy a különféle leiratok, községi protokollumok - hogy érvényt szerezzenek a friss rendelkezéseknek - több alkalommal is idézik, citálják, mig azokat, amelyek a redempciós jogszabályokban szerepelnek ugyan, de véleményünk szerint már korábban is érvényben voltak, csupán az alapokmányokban vannak rögzítve egyetlen alkalommal. Ezek alapján - Fodornak is ellentmondva - állítjuk, hogy a jász joggyakorlaton kereszt

ül érvényre jutó Uj jász öntudat nem a redempcióban született, hanem a már korábban is meglévőnek továbbélése, s azt a redempció csupán felerősítette, s a korábbiaknál nagyobb arányokban kötötte a vagyoni erőhöz. A Kissek példájából is kétségtelen ez. A Kiss családban általánosan tapasztalható jászokhoz való tartozásukat mutató történeti tudatuk csak az általunk fentebb bemutatott biológiai alapok megteremtődésével alakulhatott ki. Ezen azt értjük, hogy az 13oo-as években betelepült jászok, vagy pedig.a Kissek betelepülésének analógiája szerint jásszá asszimilálódott jövevények örökítették utódaikban tovább ezt az egy etnikumhoz való tartozást, mégpedig vérségi alapon,/ S itt az asszimilált jövevaényeket is vérszerinti azonosulás jellemzi, ez az amit Ugy nevezünk, hogy kialakulnak az azonosulás, illetve a jász öntudat hordozásának biológiai alapfeltételei./ Sem történeti, sem jogi, de egyáltalán semmiféle tudat nem létezik ugyanis az azt hordozó, azt felmutatni tudó biológiai alapok nélkül. Ennek az eszményi fogalomnak, hogy jász.öntud

at, a valóságban nagyon is gyakorlati,prózai alapja van : a vagyonszerzési lehetőség. A vagyongyarapítás, a család leszármazottaitól való öröklés lehetősége alatt tartják számon családi kapcsolataikban realizálódott jász együvé tartozásukat, s különösen igy van ez egy olyan időszakban, amikor az emberek saját önkormányzattal rendelkezve azon belül egyedileg kell, hogy gondoskodjanak saját magukról, illetve legszűkebb környezetükről ; a családjukról. Ezért tartják annyira világosan és pontosan számon valamennyi családi kapcsolatukat, ezért fontoB számukra, hogy a közös ősöktől eredő legtávolabbi ágakkal szemben is, saját, egyéni gyarapodásuk érdekében - bármikor be — lo3 -