Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája
Hogy aztán ezeknek az l63o-ban vagy 5o táján született embereknek már a szülei is itt laktak, azt a Pentz megjegyzése /Huias/ alapján csak feltételezzük. A Kiss család alapján megrajzolt képünket azonban még az a variáns sem boritja.fel, ha ezek szülei nem őslakók, hanem bevándolók voltak. Mert ha pl. l63o-ban BozókiCLfc szülei még nem laktak itt, akkor később jöttek ide, mint betelepülők, Ám az egyéb idete lepülőkre is a Klsseknél ismertetett törvényszerűségek vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a beköltözés melyik évszázadban történt. Hiszen mint emiitettük, s mint ahogy Fodor, és a legújabb forrásokat /pl. Fekete Lajos 155o-es defterét/ is figyelembe vevő Szabó László is megállapította : a Jászságban /s benne természetesen Jászdózsán/ minden időszakban volt adózóképes lakosság. Sőt a megszálló törököknek éppenséggel a lakosság, lll ejtvea tőlük függő adóösszeg szaporítása volt a legfőbb célja. Miként Fekete Lajos a hatvani szandzsák 155o. évi adó összeírásából a 79. oldalon szószerint idézi : " Jászberin "varos" tizenkét faluval együtt régebben a királyok korában tizedet és dzsizjét nem fizetett; mivel évenkint szabott Összegben hatszáz flórit, a flórit ötven akcse értékben számolva, és kétszer ötszáz kila búzát és kétszer ötszáz kila árpát szoktak fizetni, a régi szokáshoz hiven az uj szultáni defterbe is igy jegyeztetett fel, " Ez az egyösszegben való adófizetés ugyanis a másutt fejenként szedett adózáshoz képest, - mint ezt később a lovagrendhez, vagy az invalidusokhoz való tartozás Írásos anyagából, illetve a redempció terheinek közös vállalásából jól ismerjük - jelentős előny volt, csábító kj5djrejzmény_ az itteni életre. S ez a tény még tovább erősiti azt a feltevésünket, mely szerint a Jászság mindig^ ia la kott vol t. S ez a folyamatos lakottság - minthogy ugrásszerű változást okozó betelepítés, tömbszerü bevándorlás az oklevelek tanúságai szerint nem történt - a biztosíték arra,hogy a beszivárgó, s a különböző időpontokban és egyedenkint érkező lakosokat az ide az 13oo— as években beköltöző jászok asszimilálni tudják. 3./ Az eddigiekben azt igyekeztünk bizonyítani, hogy a Jászság a jászok betelepülése óta *eíyamatosan lakott volt. Az e téren kialakult meggyőződésünk összhangban van a fejtegetések elején idézett megállapításával Fodor Ferencnek. Ez pedig azt jelenti, " hogy a legnagyobb vészbam is megmaradott előző lakosságának a beszivárgókra való ráhatása," mimásik kettőnek : a származásnak és a környezetnek asszimiláló erejével együtt kialakította a jász nép etnikumát, egyéniségét, és azt máig fenntartotta. Természetes, hogy a nép— alakító erők a 14. század óta eltelt változatos, időnként viharos időkben nem érvénye sülhettek egyenlő intenzitással,, s nem munkálhattak azonos hatásfokkal a jász etnikum kialakításában és fenntartásában. Nyilván ez az oka annak, hogy Fodor Ferenc e kérdés tekintetében kialakított, fentiekben vázolt és általunk is helyesnek tartott véleményétől eltérően a későbbiekben ezt tagadni látszó, - azzal szinte merőben ellentétes - megállapításokat is tesz. Igy a 184. lapon : " A török kiverésétől 1745-ig* a redempcióig tulajdonképpen nem is beszélhetünk jász népről." Majd a megváltakozéssal kapcsolatban : " A ként Fodor munkájának 164. oldalán mondja harmadik elemként a népalakitó erőnek, amely a
