Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája

részeslilô' csoportra osztotta, világosan mutatja a jóval a redempció előttről származó 1699-Qö Pentz összeírás. Pentz, - aki nyilvánvalóan a helyi viszonyok jó ismeretében, illetve a bennük tájékozottak pontos információi alapján - készítette felettesei számára kimutatását, hogy az öszszeirtak vagyoni állapotát minél pontosabban rögzítse, - az adóképesekként összeírt lakosok vagyoni állapotának jellemzésére felfektet egy származási rubrikát is: azaz mindenkiről elmondja helybéli-e, vagy idegenből - és ha igen, honnan és milyen minőségben érkezett. Nem szolgál ez más célt, mint azt, hogy az idegenből ide érkezett olyan embereken, akikről még a falu lakói egyöntetűen vallják, hogy nem szervültek - éppen idegen,te hát nem teljes jogú voltuk miatt eladatáskor,/ez volt a Pentz összeírás tulajdonképpeni célja/ nem követelhették ugyanazokat a szolgáltatásokat, amiket az ősi helybelieken. Az idegenek ezért /nevezhetjük őket most már -egy később hivatalos szóhasználattal inquil inusoknak/ mivel mint több eset is igazolja, nem a vagyon-nélküliség társadalmi felemelkedésük gátja, hanem csupán idegen vojtuk, - első gondja, hogy azon a leggyorsabb és legkézenfekvőbb beházasodással segítsenek. Fiaik, lányaik számára ezért igyekeznek mielőbb helybeli családok sarjait választani, amely aktus nemcsak külső, a falu felé irányuló szándékukat igazoló gesztus, de a közösségbe való biológiai beilleszkedés folyamatának kezdete is. > A Kissek esetében ezt a folyamatot részleteiben bemutattuk. Beépülésük a falu társadalmába egyformán történt fiu és leány ágon, mint a leszármazási táblázat bizonyltja. A férfi és női ágon való elágazások, s azok változatps kapcsolódási lehetősége a magként tekintett ősi befogadó tömb iyadékaihoz, módszerünk hatékonyságát és megállapításainak értékét sokszorosan megnövelik. Annyira, hogy - jóllehet csupán 17ol-ig visszamenően nyilatkozhatunk abszolút érvénnyel,-a kontroll, s a bontások olyan nagyszámuak, hogy nem kétséges : anyagunk alapján tett kijelentéseink az idegenből jöttek helybeliekkel való összekeveredésének, s igy a fajta /itt család/ továbbélésére általános érvénnyel alkalmazhatók. A Kiss-család 17oo-as évek közepétől kezdődő jászdózsai története ugyan csupán egyetlen - bár Igen gazdagon szerteágazó - család története, ám a folyamatos anyakönyvekből Jászdózsa bármely más, sőt valamennyi családfája hasonlóan felfektethető. Köztük azoké is, akik a Pentz-összeirásban nem jövevény, hanem törzsökösként vannak feltüntetve. Hogy ez milyen mértékben lehetséges, sőt meg is valósitható, annak bizonyitéka az a három, - szintén az anyakönyvi mutató alapján készült - genealógiai táblázat, amit a Bozóky, Serfőző és Tábory csal adok egy-egy olyan ősével kapcsolatban készítettünk és dolgozatunkhoz mellékeltünk, akik kétségtelenül kapcsolatban vannak nemcsak névtani, hanem biológiai alapon is e családok Pent-z-féle összeírásában helybeliként, s igy vélelmezhetően törzsökösnek tekinthető tagjaival. Tettük ezt annak érdekében és világos bizonyítékaként, hogy a Dózsára idegenként érkező Kiss Mátyás és neje leszármazói házasságaik utján biológiailag is összeolvadtak a törzsökös jászokkal, utódaikban velük egyenértékű jészokká lettek. E törzsökös családok Pentz-féle összeírásában szereplő tagjai közül többen feltűnően magas életkort értek meg, miként az,az 17oo-as- évek elejéről is rendelkezésünkre álló halotti anyakönyvekből megállapítható. Ez pedig feljogosít bennünket annak kijelentésére, hogy e magas életkort elért törzsökös lakosok révén Jászdozsa törzslakosságéra vonatkozóan a 17. század első harmadára, vagy derekára vonatkozóan is adatokat kaptunk. lo3 -