Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája
idején, araikor a nagycsalád feje jelölte kl a házasodás előtt álló fiatalok részére a házastársat. A néhány nemzedéknyi - a Kiss család példája szerint általában 3-4 generáció -életidejének eltelte után a más házasságokban felfrissült vérű, tehát felfokozódott életképességü, de az ősök vonalát továbbra is őrző utódoknak a saját főágukba való káros következmények nélküli visszakanyarodása tehát nemcsak lehetségessé válik, de az - mint táblázatban külön is bemutattuk - viszonylag gyakori is. S ez azt bizonyltja, hogy még a legzártabb közösségben élő települések is nagyobb arányú idegen, külső vér beáramlása nélkül is képesek az önerőből való me^u^ojdásra, a belső felfrissülésre, oly módon azonban, hogy közben a domináns bennük az ősi vér, s amerre_ alapuló^i^-karakter marad. Sőt egy nép viszonylatában - szintén a Kiss család szinte kielemezhetetlen gazdagságú anyaga mutatja - a népre^ /e^tün^an^e Jáfizdóznad já szok ra/ jellemző sajátosságok állan4 a dóan erősödnek, egymásra halmozódva örökitődnek tovább a leszármazottakat más törzsökös, tehát a közösség ősi jellegét szintén őrző és továbbítani képes családok tagjaival kö tött házasságaikban. S ráadásul éppen a névtan által, s az eddigi vizsgálatok során elhanyagolt nőági leszármazottak utján. Mert nemcsak Kiss Mátyás fiai, de leányai is tovább viszik a Kiss-vért. A fiukból és leányokból álló Kiss had, azaz a Kissek a 2oo év alatt igen sok esetben kötnek házasságot olyan törzsökös dózsai családokkal, akik a dózsai, vagy tágabb értelemben a jász vért, a Kissek példáján bemutatott mechanizmus szerint tovább adják, beleáramoltatjék a jövevényekbe is ugy, hogy a vér összetétel arányát figyelembevéve a továbbiakban azokban is legalább annyi ós vér 1 csört edez, mint a törzsökösök leszármazottaiban. Nem matematikai értelemben véve, hanem ugy, hogy az őslakókkal való összeházasodásaikkal megteremtődik vérségi szempontból is az az elégséges biológiai alap, mely a társadalomban ható egyéb, őket mint jövevényeket valódi jászokká asszimn ál Ő tényezőkkel /helyi szokások, joggyakorlat, földviszonyok, sőt még a nyelv is/ felerősödve - az ottlakás után egy viszonylag nem nagy idő elteltével eltűnjenek_azok^ és az őslakosok között mindenkor fennállnak. Fodor emiitett, - rendkívül bőséges anyagot felsorakoztató - munkájában a Jászság történetével kapcsolatosan egy 8 esztendős időszakot kivéve folyamatosan tud olyan Írásos, - általában adószedés céljait szolgáló - forrásokat felvonultatni, amelyekből kétségtelenül következik, hogy a Jászság területe sohasem volt teljesen lakatlan. Ezek szerint az oklevelek szerint a Jászságban mindig, minden időszakban akkora volt a földművelő, megtelepedett lakosok létszáma, hogy jelentős, minden hatóság /földesúr,német,török és egyház/ számára számításba veendő, tehát összeirásra érdemes vagyoni erőt képviseltek. A folyamatos lakottság még inkább nyilvánvaló, ha Fodor összefoglaló munkáját végigolvasva konstatáljuk, hogy e területen egyetlen plyan méretű háborús katasztrófát sem tud megnevezni, ami arra engedne következtetni, hogy a Jászság lakossága alatta teljesen elpusztult.Maximálisan időszakos elmenekülésükről lehet szó,amely azonban egyrészt sohasem lehet az itt élők teljes létszámára kiterjedő mértékű, másrészt pedig mindig jelenti a későbbi viszszatelépülés, a hazatérés tényét is. A legfrissebb, Fodor által még nem ismert, török adóösszeirásokat is felhasználó Szabó L. is hasonló következtetésekre jut a jász etnikummal kapcsolatos vizsgálatai során. • — loo -
