Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája
fel nem használt forrásfajtéhoz : az egyházi anyakönyvekhez. Ezek tanulmányozásakor derült aztán ki végérvényesen az, hogy mennyire bizonytalan, sőt mondhatjuk : hamis eredményekot hoz a csak névtani vizsgálat, - s igy - minden Igyekezet ellonére is - mennyi korrekcióra szorul a jászok kontinuitásának kérdésében ugyancsak csupán névtani vizsgálatokra alapozó Fodor is. A Kiss csalódnak a több mint kétszáz évre visszanyúló, rendkívül terebélyes családfáját felállítva önkéntelenül kínálkozott az, hogy a névtani módszer lényegét képező, csak vezetéknév /esetünkben Kiss/ vizsgálat egyedüli gyakorlatával szakítsunk. 1 4 szapora, átlag 8-lo gyermekkel terebélyesedő család fáját erősen legallyaznánk ugyanis, ha,r mint eddig a névtan hivei tették - csak a nevet továbbörökítő férfiak sorsát követnénk, Hiszen már a legelső generációban az ősnek számitó Kiss Mátyásnak négy gyermeke közül csupán egy a fiu, a többi három lány. Akik, ha férjhez is mentek, az uj házasságba, s ott gyermekeikbe - semmivel sem adtak tovább kevesebb Kiss-vért, mint fivérük. Csakhogy a névtani módszerrel - mivel a lányok férjhezmenve nevet változtattak, s igy nemcsak Fodor, de minden, névtan alapján kutató számára, örökre eltűntek - csak a nevet továbbra is viselő fiuág követhető. Számunkra azonban - mivel nemcsak a Kiss családra, de Jászdózsa egész lakosságéra vonatkozóan 17ol-től folyamatos anyakönyvekkel, azaz teljes anyaggal dolgozhattunk - az idegen nevek mögé rejtőző, de a Kiss-ek, illetve bármely más családot leányégon továbbéltető személyek sorsa is tisztán követhető, A nőág sorsának a leszármazás szempontjából való figyelembe vétele különösen fontossá válik háborús viszonyok között, amikor a férfi lakosság.nagyobb mértékben pusztul s a család továbbéltetésének lehetőségét a női ág biztosítja. Az ilyen háb orus helyzet a középkorban a Jászság életében napirenden előfordult s minden okunk ós jogunk megvan arra e megfontolás nyomán, hogy a női ág domináns szerepére éppen a kritikus Időszakokban a figyelmet ráirányítsuk, annál is inkább, mert e vonatkozásban a névtani vizsgálatok semmit sem mondhatnak. Csupán a Kiss-ágat bontva megállapíthattuk, hogy férfi és női ágon számunkra teljesen egyenrangu nagyszámú házassági kapcsolataik révén a Kiss-lesHárma zottak nemcsak az_^egész községet népesítették be, hane m vérségi kap cs olatba kerültek a települé s n ek szinte minden családjával. A Pentz-féle összeirás szerinti őslakosokkal ugyanúgy, mint a később érkezőkkel. Egy. házasságba pedig mind a két fél /férj és feleség/ egyformán hozza őseinek vérét, s igy az 17oo-as évek dereka táján jövevényként érkező Kiss Mátyás és neje, illetve férfi és női ágon a Kiss-vért továbbvivő leszármazottaik a Táboryakkal, a Bozóky ivadékokkal, vagy a Serfőző utódokkal kötött házasságaikkal maguk is valódi jészdózsaiakká, helybeliekké, őslakókká lettek. Ez az állapotuk, ez a minőségük különösen erőssé válik a r > £j^Í2 k ~-fe^?lÍ^Íl5 a , 9a ^? k utján. Ezek száma figyelemre méltó. A Kiss Mátyás és nejétől leszármazók sorában 37 esetben találkozunk velük, de hogy más dózsai családoknál is gyakori, arról helyszini gyűjtésünk során szereztünk információt. Igy egyik adatközlőnk : Holló Péternó, aki ugyan idegen, de már régóta Dózsán él, közölte, hogy különösen a vagyonos családok, mint a Túriak, Rédeiek körében a vagyon összetartása érdekében gyakoriak a rokonok Aülönböző fokú unokatestvérek/ közötti házasságok. De még általánosabb lehetett az a korábbi nagycsalá dok együttélése
