Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája

hozott uj hazájába. A jász nép tehát nam faji, hanem csak etnikai, történelmi és időleges közjogi fogalom. A 19.,században már mint közjogi fogalom ÍB megszűnt létezni és csupán etnikai fogalom maradt." /Fodor: 164-165/. A redempciónak, mint a Jászság élete legutóbbi, hozzánk történetileg is leközelebb álló korfordulójának etnikai hatására vonatkozó summás értékelését tanulmányunk elején közöltük szószerint. Ennek lényege, hogy " a jász nép fajilag meghalt a török alatt", s a megváltakozással "megszületett a redempció uj jász népe." A későbbiek szempontjából Fodor Ferenc álláspontjának teljesebb megismerése érdekében is szükségesnek tartjuk munkájából a következő részt idézni : " Mégis kétségtelen, hogy ha nem is névszerint, de vér szerint valamelyest mégis benne él e népben a beköltözött,ősök maradéka, hiszen a Jászság lakossága sohasem hagyta el ezt a tájat teljes egészében. A jász nép felhígulásában kétségtelenül sokkal nagyobb része,van annak, hogy sok idegen szivárgott be, mintsem, hogy a lakosság elhagyta volna helyét,," /Fodor 166./ Az idézetekből, - de a kitűnő munka egészéből is - bizonyos fokú kettősség érezhető a jász etnikum értelmezése tekintetében, melynél fogva a származás terén a sorozatos felhígulás következtében általában tagadni látszik a kontinuitást, a környezetnek a jász népre gyakorolt asszimiláló, áthasonitó ereje nyomán kialakult öntudata tekintetében padig szinte megszakítatlan folyamatosságot lát érvényesülni, A bizonytalanság tehát a származás kontinuitása vonatkozásában áll fenn, ami véleményünk szerint abból származik, hogy Fodor ezzel kapcsolatos elemzései az egyetlen lehetségesnek tartott és annak látszó névtani módszeren alapulnak. Ennek lényege, hogy a jász területről származó s a középkori oklevelekben, forrásokban elég gyér számmal előforduló, túlnyomórészt férfiakkal kapcsolatos vezetékneveket egybe vetette a későbbi bőségesen előforduló családnevekkel s egyezőség esetén - de helyes óvatossággal csak a jellegzetes családnevekkel kapcsolatban*- a család továbbélését konstatálta, illetve nagy valószínűséggel vélelmezte, A vázoltak szerinti névtani módszer alapján az idézett kijelentés : " a jász nép fajilag meghalt a török alatt", helyes és Igaz is. Ha ugyanis vizsgálataink színhelyén : Jászdózsán az I699. évi Pentz-féle összeirás 21 helybelinek mondott családjának nevét kisérjük csupán névtani vizsgálati módszer alapján figyelemmel, ezek semmiképpen sem hozhatók kapcsolatba a középkori oklevelekben igen gyér számban előforduló dósainkként megnevezett személyek neveivel s még kevésbé a Fodor által még nem ismert, Fekete Lajostól megfejtett , " A,hatvani szandzsák 155o. évi adóösszeirása" cimü munkában közölt 23 dózsai lakos nevével. De még a Pentz-féle összeírásban szereplő családoknak is jő része eltűnt nyomtalanul az azt követő fél század alatt,' mint Fodor mondja : kicserélődött vagy kihalt, természetszerű következményeként a Jászság ekkor történt eladatása nyomán keletkezett uj helyzet nek, illetőleg a század első évtizedében a Rákóczi-szabadságharc háborús eseményeinek. Ha a névtani vizsgálatok az utóbb emiitett viszonylag rövid korszakban a lakosság kicserélődése terén ilyen nagy változásokat igazoltak, mennyivel inkább jogosult annak feltételezése a korábbi jóval hosszabb időszak ennél is nehezebb körülményei közepette, A névtani módszer alkalmazásával más eredmény nem is hozható ki. Ezért a kérdéshez más uton próbáltunk közelíteni. nt a bevezetőben la említettük'- éppen egy helyBzini gyűjtéskor került kezünkbe az i Erezné által készített családfa is, amely tovább vezetett egy Fodor által szintén