Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A csókakői vár régészeti kutatása, 2014-2017
I HATHÁZI GÁBOR - KOVÁCS GYÖNGYI Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi A CSÓKAKŐI VÁR RÉGÉSZETI KUTATÁSA, 2014-2017 A Vértes oldalában épített csókakői vár Fejér megye egyetlen ma is álló középkori eredetű, sziklára épült kővára.1 A Csák nemzetség emeltette a 13. század második jelében, több környékbeli várral együtt (Oroszlánkő, Gesztes, Vitány, és talán Gerencsér). Fontos stratégiai helyzetét egyrészt Fehérvár királyi székhely közelsége határozta meg, másrészt az a körülmény, hogy a vár alatt haladt a (Székes) Fehérvárt és Győrt összekötő főút (az 1055. évi tihanyi alapítólevélben is említett „Fehérvárra menő hadi út”). Katonai funkciója a 17. század végéig megmaradt. A Székesfehérvártól mintegy 25 km-re található, a középkorban jelentős uradalommal rendelkező erősség 14-16. századi birtokosai között - a mindenkori király mellett - olyan jelentős főúri családok tűnnek fel, mint a Rozgonyiak, Kanizsaiak, Nádasdyak és a Bakácsok. A vár 1543-1544-ben került oszmán fennhatóság alá, amely - a tizenöt éves háború (1593-1606) egy-két évét kivéve - 1687-ig folyamatos volt. A zsoldjegyzékek szerint oszmán őrsége, melyben gyalogosokat (müsztahfizok), majd a 17. századtól tüzéreket (topesik) és egy-két vallási alkalmazottat is találunk - 30-50 fő körüli volt.2 A vár végvári szerepe alighogy véget ért, rommá vált, Bél Mátyás már az 1720-1730-as években romként emlékezik meg róla.3 A 18., de főként a 19. századból több leírás, látkép, alaprajz is fennmaradt a várromról, ezek között említhetők például Könyöki József ( 1885) vagy Csernó Géza (1897) ábrázolásai. 1859-ben Rómer Flóris is meglátogatta a helyszínt, és vázlatokat készített róla. Kiemelkedő információs értékű az az első fényképfelvétel a várról, mely Károly János 1899. évi művében jelent meg. (l. kép) A vár szisztematikus régészeti kutatása az 1960-as évek elején kezdődött, 1996 és 2008 között folytatódott, majd 2014-2017. években zárult.4 Az utolsó évek nagyobb felületen zajló, megfeszített munkái eredményeként a vár régészeti feltárása - egy-két apró részlet kihagyásával -2017- ben befejeződött. A vár 2015-től a Nemzeti Várprogram * Hatházi Gábor, Emberi Erőforrások Minisztériuma; Kovács Gyöngyi, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet. 1 A vár történetéről, forrásairól, uradalmáról lásd Károly 1893.1181.; Károly 1899. 286-354.; Nácz 1899.143-149.; Frrz 1956a.; Fitz 1956b.; Hatházi 1999.7-1.3., 22-75.; Bocsi 2006.; Hatházi 2010.; Schmidtmayer 2014.202-204. 2 Hegyi 2007.1014 1022. 3 Bél 1977.109. 4 A vár régészeti kutatásának összefoglalását 2008-ig lásd Hatházi 2010. A 2014 2015 közötti feltárásokról Hatházi-ICovács 2016; Hatházi-Kovács-Sudár 2017a; Uők 2017b. részévé vált, a munkálatok ekkortól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) anyagi támogatásával, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum szervezésében és munkatársainak közreműködésével, megelőző régészeti feltárás keretében történtek.3 A régészeti feltárásokat követő műemléki tervezés és helyreállítás 2014-ig egyes egységek - így a 13. századi vármagból kialakult felsővár (A), a 15. századi gótikus kápolna (B), valamint az alsóvár ugyancsak 15. századi kaputornya (C) (2. kép A-B, lásd még 29. kép) - tekintetében látványos eredményeket hozott. (A szövegben tárgyalt egységeket betűkkel jelöltük, ezek láthatók az ásatási alaprajzon is, vö. 3. kép.) A csókakői vár korai, 13-14. századi része, kb. 600 m2 alapterületen, a várnak helyet adó sziklatető legmagasabb pontját foglalja el. (3. kép) A 15. század folyamán, két fázisban nagyarányú új építkezésekre került sor, melynek eredményeként a korai váifelsővárrá (A) alakult át (az udvar szintje tszf 359 m). Köré, 7-17 m-rel alacsonyabb szinteken egy várkápolna (B) és kb. 1400 m2 kiterjedésű alsóvár (C, D, E, F-G) épült, mely dél és kelet felől L alakban csatlakozott a korai vármaghoz. A meredek hegyoldal lejtését e szakaszokon három terasz (D, E, F-G) kialakításával hidalták át. A felsővárat, a kápolnát és a magasabb teraszokat a legalsó teraszon haladó, az alsóvár délnyugati sarkán álló kaputoronytól a vár belsejébe vezető 15. századi falszoros útjáról elágazó lépcsősorokkal, mellékutakkal kötötték össze. A felső terasz (D) A falszorosból a felsővár tövében húzódó felső teraszra egy többperiódusú lépcsősor vezet fel (Dl). A feltárt lépcsősor török kori, de néhány sziklába vágott foka arra enged következtetni, hogy volt egy korai, mégpedig 13. századi periódusa is. Ez szerves kapcsolatban állhatott a lépcsősor folytatását képező, s később tárgyalásra kerülő út legkorábbi, 13. századi periódusával. A lépcsősor alsó, a falszoros útjának kövezetéről induló szakasza jelentős mennyiségű középkori kőfaragvány másodlagos felhasználásával készült. 5 Az 1960 1962. években az ásatásvezető Fitz Jenő volt. Az 1990-es években újrainduló kutatások vezetői I latházi Gábor és Kovács Gyöngyi, valamint az 1990-cs években Kulcsár Mihály volt. Régész munkatársak 2014 2015-ben Kolláth Ágnes és Szőllősy Csilla, 2016 2017-ben Szőllősy Csilla és Belegrai Tamás, térinformatikusok Holl Balázs és Pokrovenszki Krisztián voltak. A fotogrammetriai felméréseket Vajda József és Győrfi Ilona végezték. A műemléki helyreállítás tervezője Gál Tibor és Gerák Miklós. 29 T-----T
