Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Fülöp András - Koppányi András: A nagyvázsonyi vár kutatástörténetének legújabb fejezete. Felkutatási helyzetkép
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 5. előtt ugyan megmaradt a farkasverem, de legkésőbb ekkor keskenyebbre vették a kaput, míg a farkasvermet két oldalról az újonnan emelt barbakán nyaktagjának két fala fogta közre. E periódussal összefüggésben megtörtént a kápolna nyugati toldása, sőt valószínűleg már ekkor kelet felé is. A kápolna keleti homlokzata elé ugyanis utólag két (mára már elbontott) vaskos pillér készült, mely a kápolna keleti fele fölött toronyszerű felépítményt tarthatott.29 A nyugati fal közepén kialakítottak egy újabb tornyot, mely lényegében a kaputorony túloldali megfelelője volt. Leginkább Eri megállapításaira kell hagyatkoznunk abban, hogy ez a torony lényegében egybeépült a várfallal, és egy, sokat idézett 17. századi ábrázolás mutatja is. Erre a periódusra datálható a lakótorony ötödik emelete, a vörös homokkőből faragott, kulcslyuk-alakú törésekkel, és hasonló kőanyagból való sarokarmírozással. ( 1., 4., 8. kép) Legkorábban ekkor kerülhetett helyére a lakótorony harmadik emeletének előterét és szobáját elválasztó falba a reneszánsz ajtókeret, amit Rómer Flóris lerajzolt,30 de az 1950-es évek kutatásai idején már nem volt meg. Itt jegyezzük meg, hogy legkésőbb aló. század első felében létesülhetett a várudvar északkeleti negyedében egy víztartó famedence is, (9. kép) amibe a vizet a nyugati várárokban fakadó forrás foglalatából vezették be, kifolyója pedig a nyugati várárkot táplálta vízzel. A famedence az udvar középkori, alsó járószintjéhez igazodott31 Maga a forrásfoglalat már másodlagosan beépített kőfaragványt is tartalmazott: innen bontották ki azt a reneszánsz kerubfejes domborműtöredéket, melynek készítési idejét Balogh Jolán 1484 utánra, de leginkább 1490-1494 közé határozta meg.32 A koraújkori és újkori periódusok Az ezt követő, 16-17. századi átépítéseket közelebbről nehéz szétválasztani, így egyelőre összevonva kezeljük őket. 1552-től, Veszprém török által történt elfoglalásától Nagyvázsony végvárként szolgált több környékbeli erősséggel (Városlőd, Tihany) egyetemben. Veszprém 1566. évi visz - szafoglalása után - 1594-ig legalábbis - enyhült a várra nehezedő török veszély.33 A nyugati szárny helyiségeiben jelentkező utólagos osztófalakról, köpenyezésről stb. már ejtettünk szót. A nyugati szárny nyugati falát már biztosan a végvári időszakban építhették át jelentősen. Abból következtetünk erre, hogy a nyugati falszoros járószintjét kései leletanyaggal kevert feltöltéssel emelték meg. Ebből származtak az ún. Form-29 Búzás 2018.12. 30 Éra 1958.129.7. kép. 31 Éri-Takács 1963.341. 32 Balogh 1964.225-230. 33 Zsiray 1984.244- 245., 254-255. 24 model- (agyagnegatív-) töredékek, melyek a 15. század végén, 16. század elején - talán a pálos kolostor számára - készültek. Földbe kerülésük már a 16. század második felében, 17. század első felében következhetett be.34 A nyugati szárny szegmensíves földszinti szellőzőablakai, melyek már a feltöltéshez igazodnak, ugyanekkor készülhettek. A már említett archív fotón látszik, hogy a nyugati szárny negyedik helyiségének födémlenyomata belemetsz a szellőző záradékába, ami megerősíti a nyílás utólagosságát. Szólni kell a nyugati szárny délnyugati sarkába beépült faltömbről, mely az első emeletről a másodikra vezető csigalépcsőt tartotta. Ennek induló lépcsőfokait a feltárás már megtalálta, a műemléki helyreállítás bemutatta. A lépcső azonban csak legkorábban a 16-17. századi járószintet illetően lehet irányadó. Éri István ugyanis a helyiség déli falának nyugati végében, a szomszédos helyiség felől egy általa fűtőnyílásnak azonosított nyílást talált,33 ami nyilván egy kályhához tartozhatott. Mivel az északi helyiségben, mint említettük, konyha lehetett, elképzelhető, hogy onnan fűtötték a délről határos tér kályháját. A fütőnyílás azonban egy archív fotó alapján meglehetősen magasan volt, amit az indokolhatott, hogy az ásatás abban a helyiségben két járószint-emelést talált. A felső, kb. fél méterrel volt magasabban a legalsónál, és fölötte már csak 17-18. századi leletanyag került elő,36 ehhez tartozhatott a fűtőnyílás. Mivel azonban az északi helyiség lépcsőalépítménye betakar ennek a nyílásnak, a lépcsőnek még ennél is későbbinek kell lennie. Itt jegyezzük meg, hogy van olyan ásatási fotó, amely alapján a loggia feljárójának induló szintjéről lépcsőfokok vezettek le az udvari ajtón belépve valamelyik alsóbb szintre, azaz a helyiség szintje és az udvar szintje nem együtt változott. Szintén a késői építkezésekkel függhet össze a loggia-alépítmény északkeleti sarkában egykorvolt, mára már elbontott tömb. Eri szerint ugyanis ezt a „faragott kövekkel kevert kis tömböt” utólag falazták fel belülről hozzáépítve az alépítmény udvar felé levő kiszögelléséhez.3' Mindez azt jelenti, hogy az eddigi logika szerint a tömb, bármilyen célt is szolgált, a 16. század közepe utáni építkezésekhez sorolható. A közlekedőrendszer kérdéséhez tartozik egy harmadik emeleti fafolyosó megléte is. A lakótorony északi homlokzatának keleti szélén ugyanis, mint arra Búzás Gergely már korábban felhívta a figyelmet, jól látszik egy, a középkori vakolathoz támaszkodó vékony falnak a lenyomata, mely a keleti körítőfal felmagasításának emléke. Ehhez tartozott egy ajtónyílás, melyet az északi homlokzat harmadik emeletén, közvetlenül a keleti ablak szomszédságában nyitot-34 ÉRI 1959b. 142-150. 35 Éri- Sedlmayr 2005.36. 36 Uo. 35. 37 Uo 32.
