Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Baráz Csaba: A hajdani Szőlőskepuszta promonotóriuma - Régi szőlőhegyek maradványai és a Bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján
BARÁZ CSABA I A történelmi borvidék A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Magyar Királyi Minisztérium által 1884-ben kiadott „Magyarország borászati térképe borvidékek szerint beosztva” című térképén a Büklcalja nyugati része a Tiszáninneni (III.) borkerület Eger-Visontai borvidékéhez tartozott. A térség szőlőtermeléséről és a vele együtt járó borkereskedelemről már középkori írásos források is hírt adnak. A Szent István által alapított egri püspökség területére és birtokaira 1042-1052 közötti időszakban települtek be a latinusok, akik jelentős szőlőművelők voltak. A 14. századtól Eger határában már egész hegyeket alkotnak a szőlőterületek. A Cheplez nevű szőlőhegyet egy 1364-ben kelt irat, a Mezpest és Zyngvan nevű promontóriumokat pedig a 16. századi Szent János-könyv említi.3 Szőllős (Sceulus, Sceleus, Zeleus) Árpád-kori település neve is arra utal, hogy az egri püspökség birtokán szőlőműveléssel foglalkoztak. A pápai számadáskönyvekben a 14. században szereplő település még a 14. században lakott, de a középkor folyamán elpusztult. Az újkorban már puszta (praedium), szőlőhegy, dűlő Eger keleti határában.4 Szőllős (középkori település) Szőlőske, Szőlőskepuszta (promontorium, puszta, dűlő), Mész-hegy (promontorium, dűlő), Nyerges (promontorium, dűlő) földrajzi nevek térképi, okleveles említéseit a függelékben sorolom fel. Az Eger környéki ősi szőlő- és kertkultúra a 17. század végén, a török hódoltság után újraszerveződött: ekkor alakult ki az a szőlő-monokultúra, aminek története a kisebb-nagyobb kataklizmákat átvészelve (filoxéravész, gazdasági világválság, a mezőgazdaság szocialista átszervezése) napjainkig jól nyomon követhető. A török kiűzésétől a 20. századig három korszakra osztható Eger jogállapota: 1. 1687. december 17-től a város kamarai irányítás alatt áll és a szabad királyi városokhoz hasonló jogokkal rendelkezik: a lakosság tulajdonjogon bírta a város határában lévő szőlőket, szántókat, legelőket és szabadon használta az erdőket. 2. 1695. január 4-től (Fenessy-féle egyezmény) Eger püspöki földesúri város. 3. 1854-ben Bartakovics Béla egri érsek és a város polgársága megváltási szerződést köt. 4 b. kép Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől (fotó: Mihály Péter 1964.05.06. ) Mihály Péter hatvanas és hetvenes években a Mész-hegy és a Nyerges-tető területén készített fényképfelvételei megörökítették az akkor még élő de mára már eltűnt hagyományos tájművelési módokat, bemutatják a hajdani felszínborítási típusokat, a mozaikosan elrendeződő kerteket (szőlőket, gyümölcsösöket), erdőket, gyepeket (legelőket és kaszálókat), a szántóföldi parcellákat, valamint a kaptárköveket és a riolittufaba faragott bújókat, egyéb sziklahelyiségeket 3 Bakos -Fekete 1972.111-112.; Nagy 1978.; Kleb 1978. 4 Breznay 1933 1934.; Györffy 1987. 97 [
