Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)

Baráz Csaba: A hajdani Szőlőskepuszta promonotóriuma - Régi szőlőhegyek maradványai és a Bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján

ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS ]ÖVŐJE 4.

megszűnt a közösségi tulajdonlás ezen különleges formája (individualizáció), a sajátos tájszerkezet, tájkép (a szőlőkertes táj szépsége, látványa), módosult az eredeti-ősi tájhasználat (tájművelés), a funkció.

Az ötvenes évektől a hajdani szőlőhegyek története két szálon zajlott. Az egyik út a zártkertek útja, melynek törvényi keretet a 14/1955. (III.3.) MT sz. rendelet, illetve az 1959. évi 24. sz. törvényerejű rendelet (a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakulásáról) adott: ezek a jogszabályok a zártkert kategóriába sorolták azokat a területeket, amelyek „kertszerűen művelt, kisebb parcellákra

3. kép A Mész-hegy Nyerges-tető helyi jelentőségű védett természeti terület természeti és kulturális értékei

a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok területeiből, az államosításból - ezt a szocializmus alatt megtűrt „személyi földtulajdoni” formát a tulajdonosok leginkább családi felhasználásra szánt gyümölcs-, zöldség- és dísznövénytermesztés céljára, néha háziállatok tenyésztésre (takarmánytermesztés), hobbikertészkedésre hasznosították.

A második világháború utáni államosítások eredményeként Egerben egy nagy borkombinátot (Egervin) hoztak létre, amely főleg tömegtermelésre rendezkedett be. A nagyüzemi módszerek miatt a szőlőtermesztés lehúzódott a könnyebben

4. kép A Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől (fotó: Mihály Péter - 1964.05.06.)

tagolt mezőgazdasági rendeltetésű területek, melyek háztáji gazdálkodásra alkalmasak.” Zártkertnek tehát a nagyüzemi használatra, „táblásításra” alkalmatlan területeket sorolták be: „a zártkert a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része” (1967. évi IV törvény a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről). Ezek tehát kimaradtak

megművelhető területekre. Számos híres termőhelyet kivontak a termelésből, és ún. tartalékföldnek nyilvánítottak. Ezek a szőlőhegyek az évtizedek során becserjésedtek, beerdősödtek, azaz degradált tájjá, átjárhatatlan bozótosokká alakultak. Ez történt a például a Nagy-Eged dűlőivel és az általunk bemutatott Nyerges-tető és a Mész-hegy esetében is (4. kép).

96