Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Sz. Király Júlia: "Körülötte titok… Virágok világa" - Gárdonyi Géza és kertje
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. A sokszázados növény élet gyökérkorhadéka benne feketéül Jancsi szinte ujjongott örömében. S még tetézte az örömét, mikor látta, hogy a kettős házból a külső tehénistálló. Kívül van a kerítésen, de háttal hozzá van építve, s egy lyukon át be a kertbe hányják a trágyát. Abban az istállóban a barátoknak van három tehene, meg ott pihenget egy jó testes szamár is. A királynak egy öregjobbágya gondozza,feji a teheneket. A szamár arra való, hogy időnként taligát vonjon a kolduló fráternek. A belső ház: felében méhes - öt új gyékénykas, és kettő avult -, felében arra való, hogy a kerti szerszámokat berakják. A telelni való gyökereknek is alkalmas helye. Hogy a trágya annak a háznak áfáidhoz halmozódott, bizonyos volt, hogy nem fagy el benne semmi. ' „Aföldesúr nézi a mezejét. És szól: Ez a mező kopár. Földje régóta terméketlen. Árkot vonatok rá a patakból. A mező valóban kopár. Henye bogarak, álmos gyíkok, vidám szöcskék, gondtalan tücskök, vadászó pókok és haszontalan hernyók tanyáznak elvadult füvei között, kövei között. De ím, egy napon munkások jelennek meg, s ássák az árkot. Alkotnak belé zsilipet. A mező sok apró lakója minderről a készülődésről nem tud semmit. De hogyan is tudna. Látása csak a maga kis körére terjed. Véli, hogy a világ az az egy mező, és hogy azontúl nincsen már semmi. De íme, egy napon felvonják a zsilipet, s a patak vize zúgva árad a mezőre. Elsodor minden bogarat, pókot, gyíkot, hangyát, tücsköt, hernyót. Egy-egy kő körül, egy-egy lyuk fölött forgatag keletkezik. Százával kereng és hánykódik a zavaros vízben hangya, hernyó, pók, katicabogár és ürge. Fejüket vesztetten kapkodnak, kapaszkodnak, éviekéinek, képiekéinek, jobbra-balra. S bizonyára így kiáltoznak:- 0, Istenem, mily szerencsétlenség! A mező azonban az áradás után megéled. Nemesebb növények virulnak benne a nemesebb teremtmények céljaira. A zsilip alá malom épül A malom zúgójában halacskák találnak alkalmas tanyát. A mező virágaira szorgalmas méhecskék látogatnak el, és zengedezve gyűjtik az édes élelmet. Az újabb bogárnemzedék is kövérebb földet, kövérebb füvet, szebb, jobb világot talál a régi helyén. A világ ura a legnagyobb földesúr. 4 világ ura is ilyen áradást bocsát néha az országokra. Az egyes ember csak azt érzi, hogy egy napon borzasztó felfordulászúdul reá, s a szenvedéseknek szertelen-szörnyű forgatagába került. Nem tudja, hova kapjon, kapaszkodjon, hogy vergődjön ki a veszedelemből. Keserűségében fölkiált:- 0, Istenem, mily szerencsâlenség! De a századokkal később élő ember látja, hogy a nemzet sorsa abban a szerencsétlenségben vált szerencsésebbé: tisztult és javult. Nemesebbfajú teremtések léptek a tökéletlenebbek helyére, s a földtekének azon a kis részén rendezettebb, virágzóbb az élet.”'1 Jancsi virágzó kertet varázsol a rothadó élet helyére. Gárdo- 11 12 11 Gárdonyi 1974.197. 12 Gárdonyi 1974.337. nyi aprólékos kertépítő szenvedélye villan ki a sorok közül, s már azt is tudjuk, hogy a kertészkedés nem öncélú, nem is csak az aratás várakozó öröme tölti ki, hanem az önkifejezés egy különleges formája. Már itt is megfogalmazódik egy fontos gondolat, ami később a Bibi című regényben válik még érettebbé: a magányban élő ember sok csekélységnek látszó dologgal foglalkozik, de ezek a csekélységek valójában sorsformáló, olykor sorsfordító események elindítói lehetnek. Gárdonyi kertészkedése alkotói folyamat. Nem csak azért foglalatoskodik „kúriájának” környezetével, mert esztétikai örömöt okoz, hanem azért is, mert a természet formálása, a kertészkedés az alkotás örömével, sok bölcs gondolattal jutalmazza meg, s a kertészkedésben is, mint ahogyan a munkájában is az utat, a mű megszületésének élményét keresi, a szent tüzet, az extázist kutatja. Gárdonyi legjobban az alkotás folyamatát szereti, az alkotás öröméért dolgozik, ír. „...a magányban élő ember sok olyan csekélységgel foglalkozik, amit más elbocsát a figyelme mellett.”'3 „Sokan azt vélik, hogy aki visszavonultan él, nem történik vele semmi. Pedig dehogynem. Az emberi lélek nem olyan mint a btfagyott tó a magányában sem. Sőt éppen a magányban bontakozik ki, mikor csakis magával foglalkozik. Aki visszavonultan él, nagyobb világokat fedez fel, mint aki utazik. Csatákat él át, s földrengéseket, s egy-egy történelmet, amely a lélek világtörténelme."'4 Az allegória a regény végén teljesedik ki. Amikor Margit halálos betegen ágynak esik, az üvegházban nevelt liliomok akkor kezdenek bimbózni. Mire virágba borulnak, Margit már nem él. Az idő múlásával Margit a lelki élet, az isteni szerelem (amor sanctus) olyan magas fokára jutott el, ahová már sem nevelői, sem lelki atyja nem tudta követni. Túljutott minden világi gyarlóságon, regulán és dogmán. Mélyen átélt személyes hite kétely nélküli, amelyért minden megaláztatást vállalt. Apjával is szembeszállt: az égi jegyességet választotta a földi házasság helyett, hogy beteljesíthesse a király felajánlását. A regény végén nemcsak Krisztus országának polgára, hanem Mária-alakban nemzetének védelmezője is. A befejezéssel Gárdonyi eltér az eredeti legendától, annak az írói hitvallásnak a szellemében, amely szerint a műalkotás nemcsak esztétikai érték, hanem nemzeti tett is. Gárdonyi Géza sokarcú, összetett írói egyéniség. Az íráson kívül számos dologgal, tudományterülettel foglalkozott. Mindent teljes odaadással, precizitással végzett. írói műhelyét gondosan megválasztotta, környezetét, így kertjét is az alkotói folyamat szolgálatába állította. Jó hír, hogy Eger városa nem feledkezett meg az Egri csillagok írójáról. Egy kiemelt projekt során reményeink szerint néhány éven belül megújul kertje, s birtokba vehetik ezt a nagyszerű környezetet az Egerben élő és Egerbe látogató emberek. 13 Gárdonyi 1974.329. 14 Gárdonyi é.n. 243. 22
