Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Nagyné Batári Zsuzsanna: Telkek, kert, térhasználat, melléképület falon - a nyári konyhák szerepe a feldolgozásban
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. Munkamegosztás Általánosságban elmondható, hogy az otthonban egy bináris logika alapján a férfiak maszkulin, a nők feminin feladatokat végeznek. De ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen a nők végezhetnek férfias munkát, és a férfiaknak is lehet feminin feladatuk, bár ez utóbbi a hagyományos paraszttársadalmakban elenyésző. A végzett feladatok alapján ebből kifolyólag vannak inkább maszkulin és inkább feminin területei/részei a teleknek, háztartásnak és a háznak is, hiszen egyes munkák meghatározott helyhez kötődnek. Ezek változatos térhasználati mintát eredményeznek. A társadalomtudományokban elkülönült terekben gondolkodnak a szakemberek: vagyis az otthon és a munka területének elkülönítésében. Ez az elgondolás főleg a nyugati ipari-kapitalista társadalmakban a 19. században végbemenő változások miatt alakult ki, hiszen a fizetett munka megjelenésével, a külvárosok kiépülésével egyre inkább elkülönült a két szféra egymástól. A munka tere a férfié lett, identitásának alapjául szolgált, míg az otthon a nők tereként a családi élet központja volt, ahol az asszonyok feleségként és anyaként végeztek háztartási feladatokat, férjük és gyerekeik segítésének érdekében. így kialakult a kenyérkeresők és otthonteremtők duális rendszere. Ez a modell máig hat.5 Az otthon egészében véve általában feminin jellegű, de érdekes módon csak néhány helyisége kizárólagosan női tér, ezek pedig a női munkákhoz kapcsolódnak: ilyen a konyha, vagy a mosókonyha is. E mellett a férfiak tere a ház körül végzett feladatok alapján lehet például a szín (magyar viszonyok között az istálló, a csűr), újabban a garázs, vagy a műhely.6 7 8 „Egykés vidéken az első gyermek születése után gyakran, a második után feltétlenül a férj is az istállóba költözött. A férfiak kényelmetlenebb elhelyezése, a ház asszonyi kézben történő összefogása matriarchális vonásokat kölcsönzött a család életének. A férfiak életének színtere ugyanakkor jóval tágabb volt (mezei munka, községháza, kocsma stb. s a katonaság!). Az adófizetés, községháza, a termelés, a termény-értékesítés, vásár dolgai itt is meghatározott ritmust alakítottak ki. (...) A családot, a házat mindig a férj képviselte, a tényleges viszony tehát szigorúan patriarkális volt, a döntési jogkör mindiga családfő kezében összpontosult A magyar parasztság körében ez a két szféra, vagyis a munka- és lakóhely nem különül el élesen egymástól. „A századforduló Magyarországának döntő többsége falun élt. A falu olyan csoportos településtípus, ahol a lakóhely és munkahely jelentős részben egybeesik, amennyiben a lakóhely egyúttal a gazdaság központja is, de a munkahelynek már nem központja, mivel a földek a lakóháztól már függetlenül, a határ különböző pontjain helyezkednek el."s A beltelek, rajta a lakóházzal, melléképületekkel, a gazdasági udvarral és a kerttel rengeteg munka helyszíne volt, amelyeknek egy részét a férfiak, egy részét a nők külön-külön végezték, egy részét pedig közösen. A munkák ciklikusan változtak, napi, heti és éves elosztásban.9 5 Gorman-Murray 2012.251 253. 6 Gorman-Murray 2012.253. 7 Gergely 1971.423. 8 Lia 410. 9 Ua 422. Térhasználati kutatás A parasztház udvarán folyó munkák különböző térhasználati mintákat eredményeztek. Szolnoky Lajos 1952-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vajdácskán térhasználati adatokat rögzített, egy napra vonatkozóan, ezek hűen reprezentálják a telken folyó mozgásokat, megkönnyítik a mindennapi élet elképzelését. A melléképületek forgalma című céduláján rögzítette, hogy a házaspár férfi és női tagja hányszor és milyen napszakban kereste tél a különböző melléképületeket és milyen céllal. E mellett az udvaron kialakult utakat is feljegyezte, azt, hogy melyik épületből hová indulnak járatok (segítségére volt a frissen hullott hó), illetve azt is, hogy hogyan folyt az élet, és milyen munkákat végeztek az udvaron: itt történt például a bugaverés, tengerifosztás, vendégfogadás, kendertörés, babverés, kendercséplés és a cséplés is.10 Még részletesebb térhasználati elemzés található Gráfik Imre 1974-es összefoglalásában, ahol a szerző mozgásövezeteket határozott meg: a központi mozgásövezet részei a lakóház és a belső telek - az udvar -, míg a perifériális övezet része a település, illetve a nagy táji körzet. A fenti övezetekben folyó funkcionális mozgás és annak sűrűsége tükrözi az egyén és az érintett objektumok státusát.11 Fontos eredménye a felmérésnek, hogy esettanulmányában az épületek rendkívül koncentráltak az udvaron, a leglátogatottabb a lakókonyha (a lakóházban lévő konyhát a felmérés előtt pár évvel szobává alakították) és szinte nem léteznek egymást keresztező útvonalak, a járatok sugarasak. A lakóháznak csupán egyharmad részét használták ki folyamatosan, a ház használata egyoldalú, szinte csak a lakószobára korlátozódik.12 Békési, vajdácskái és a magyarszombatfai adatok összehasonlításánál kiderült, hogy a nyári konyha - lakókonyha és a kamra a leglátogatottabb helyiségek, de eltérő funkciókkal bírnak a különböző területeken: Vajdácskán, ahol nem volt nyári konyha, a kamrában folyt az aprójószágok élelmének elkészítése, Magyarszombatfán pedig többek között a tisztálkodás. Békésen ugyancsak állatoknak főztek a kamrában.13 Fontos következtetése a vizsgá-10 „Az istállóba az ember bemegy napjába etetni hatszor; itatni kétszer, s a jószágot megnézi napjában legalább négyszer. Összesen hát tizenkétszer megy be az istállóba. Az asszony fejéshez kétszer-háromszor bemegy. Az istálló napi forgalma tehát télen kb. tizenötszöri bemenés. A csűrben télen az ember tízszer, tizenkétszer bemegy, mert ott van a szekér, ott van a takarmány és a fát is ott szokta vágni Az asszony kétszer, háromszor, innen hoz fát, és a tojást is innen kell összeszedni, ha a tyúk megtojt A csűr napi forgalma kb. tizenötszöri bemenés. A kútra az asszony napjában kimegy tízszer, tizenkétszer, mert ő hordja be az ivó mosdó és főzővizet A férfi naponta kétszer járja meg a kutat, amikor az állatokat itatja. A kút napi forgalma tizennégyszeri használat. Tyúkólat az asszony napjában háromszor keresi fel, amikor kiengedi a tyúkokat és megtojózza, azután amikor a tojást kiszedi belőle, végül mikor este bezárja az ól ajtaját A disznóólban az asszony többet jár be, naponta háromszor eteti, és kétszer megy az ólhoz, amikor a disznókat kiengedi a csürhére, meg mikor hazajönnek. Az ember kétszer megy a disznóólhoz, amikor a trágyát kihányja, és amikor száraz szalmát tesz alá. A disznóól napi forgalma tehát hétszeri megkeresés. Kukoricakas. Az asszony jár be napjában egyszer. A kamarába az asszony napjába annyiszor jár be, hogy ki se lehet számítani, tíz, tizenöt, sokszor húszszor is be kell menni, mert hiszen ott van minden, ami a főzéshez, jószág etetéshez és a házi munkához ls szükséges. Az ember napjában háromszor, négyszer megy be, különösen télen, amikor otthon dolgozik és szerszámokra van szüksége. A kamra napi forgalma tehát huszonnégyszeri megkeresés körül van. A pincébe az asszony jár le naponta kétszer, háromszor, mikor onnan krumplit, zöldséget vagy egyebet hoz fel Az ember legfeljebb egyszer megy le, amikor a jószágnak répát hoz fel A pince napi forgalma tehát négyszeri megkeresés. A kemencét sütésre használják, és hetente egyszer keresi jel a gazdasszony, ilyenkor azonban többször odajár, azon a napon nyolcszor tízszer is hiszen be kell fűteni, oda kell hordani a tüzelőt, bevetni a kenyeret, meg a lángost, aztán kivenni a hamarabb megsülő lángost, majd figyelni, hogy mikor lesz kész a kenyér, majd figyelni, hogy mikor lesz kész a kenyér." Szolnoky 1952.37-44. 11 Gráfik 1974.87. 12 Gráfik 1974.92 94. 13 Gráfik 1974.99. 128
