Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

kalifák idejében kezdték el az uralkodói udvarba látogató, a tartományi kormányzók által odaküldött személyek körére használni.87 Egy másik fogalom révén talán még egyszerűbb megmutatni, milyen az, ha egy szó jelentéstartalma az egyik nyelvben semleges, míg a másikban értékítéletet hordoz. Gondoljunk a disznó szó jelentéstartalmára Nyugaton és Keleten.

Talán a szavak közötti hangsúlybeli eltéréseknél érhető tetten leginkább, miért voltak sokszor komoly nehézségeik az európai diplomatáknak Konstantinápolyban akkor is, ha a két fél alapvetően megegyezést óhajtott. A diplomáciai érintkezés legalapvetőbb színtere a tárgyalás. E szó az európai nomenklatúrában a konfliktusok kezelésének elsődleges mechanizmusát jelenti. Ezek során legtöbbször nyílt vitákat folytatnak, amelyek eredményeképpen döntés születik. Keleten a nyílt vitákat nem tartják illendőnek, az elképzelések szabad cseréje diplomáciai szinten ma sem feltétlenül kívánatos, a tárgyalások nem a verbalitás szintjén zajlanak, és sokszor a színfalak mögötti mechanizmusok révén születik meg egy-egy döntés. A tárgyalás fogalma az európai kultúrkörben (negotiation, negozio, négoce, Verhandlung) a kereskedés-üzletelés fogalmi körével függ össze, sokszor innen vett hasonlatokkal operál. A keleti nyelvekben (török, arab, perzsa) mindmáig nagyon komoly különbséget tesznek pragmatikus kereskedelmi tárgyalások (ü.pazarhk, ar. mufawadat)88 és elvi alapokon nyugvó politikai tárgyalások (tr. müzakere, ar. muswama) között. A két fogalomkör között nincsen átjárás. Mély etikai eltérés az, hogy az európaiak a tárgyalások során használt metaforákat elsősorban a kereskedelemből vették át, ami Keleten elképzelhetetlen. A Korán, Mohamed élete és a saría (iszlám vallásjog) szolgáltatta az alapot, így kereskedelmi fogalmak használata e téren sértő számukra.

Ezen túlmenően furcsa lehetett az európai követeknek, hogy olyan szavak, mint kompromisszum, engedmény, adni-kapni vagy reciprocitás vagy nem ismertek a keleti nyelvekben, vagy egészen más jelentéstartalommal bírnak. Sem az arab, sem a török, de a perzsa sem ismeri a kompromisszum szót. Használnak ugyan olyan kifejezéseket, amelyek ezt tartalmazzák (megállapodás, kiegyezés, egyezség, megbékélés stb.), de ezek mégis más-más szintű kompromisszumot jelentenek. Természetesen a szultán udvarában működő döntéshozók is tisztában voltak azzal, hogy egy-egy vita leginkább kölcsönös engedmények révén rendezhető, csak éppen a keleti népek az engedménytételt önmagában nem tekintik kívánatos célnak. Mondjuk így: a szerájban azt kérdezték: hogyan lenne lehetséges az, hogy valaki a tárgyalások során mindenképpen engedményeket akarjon tenni? Az engedmény fogalommal kapcsolatos keleti és nyugati magatartás is eltérő. Nyugaton az engedmény szó tartalma a mértékletességgel és a méltányossággal függ össze. Az arab tanazul,

87 Bosworth 2002.220.

88 Latham 1993.310-312.

144