Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

illetve a török taviz vagy ödün azonbmfeladás, lemondás többlettartalommal bír. A nyelv olyan, mint egy modem operációs rendszer, amely útmutatásokat tartal­maz a másikkal való kommunikációhoz. A segítséget ebben a tolmácsok nyújtották, akiket - az előbbi metaforát tovább boncolva - tekinthetünk olyan toolkiteknek, ame­lyek képesek kommunikációt biztosítani egyébként inkompatibilis szoftververziók között.89 Itt elegendő azokra a problémákra utalni, amelyeket az oszmánokkal kötött szer­ződések oszmánli nyelvű, illetve európai szövegváltozatai között tapasztaltak a kortársak.90 A tárgyalási nehézségek Az Oszmán Birodalomban tárgyalók a megbeszélések során szembesültek a fen­tebb ismertetett vallási, világnézeti, kulturális, nyelvi eltérésekből fakadó tárgyalási nehézségekkel. A szeráj azonban számos tárgyalási technikát is alkalmazott. A tárgyalási metódusok kiválasztását jelentős mértékben meghatározta az az ala­pállás, hogy a szultánt birodalma abszolút urának tekintették,91 aki magasabb rendű mint más uralkodók. Ezt jól kifejezik azok az írások, amelyeket a 16. században küld­tek Konstantinápolyból Bécsbe, és az itteni uralkodót „fiúnak” „királynak” (szemben a szultáni rang „császár” jelentéstartalmával) nevezték.92 A megkötött szerződések a szultán személyes garanciájától függtek, és ő csak Allahnak tartozott elszámolással azért, hogy betartja-e az adott szerződést vagy sem.93 Tudjuk, hogy a 16. század elején a dívánban folytatott megbeszélések során a jó­­barát-ellenlábas-mediátor dimenzió mentén viselkedtek a vezírek, így próbálván meg összezavarni a követet.94 Már a kezdeti időktől az oszmán diplomáciai retorika alappilléreihez tartozott a megtévesztés vagy ködösítés. Ez nem az apparátus találmánya, hanem a II. Mehmed uralkodását követően fokozatosan megváltozó szultáni magatartás következménye is. I. Szulejmán idején már úgy tartották, hogy a titokzatoskodás és a homályos be­széd egyenesen a szultáni méltósággal járó legfontosabb követelmény.95 Megfigyel­89 A tolmácsok tevékenységéről bővebben lásd Kerekes 2004a. 327-368.; Kerekes 2004b. 7179.; Kerekes 2010b 93-107.; Kerekes 2014. 90 Erről bővebben és szakirodalommal is ellátva lásd Talbot 2016.357-398. 91 Kerekes 2008.143. 92 A bécsi uralkodót 1606-ban ismerte el Konstantinápoly császárnak és nevezte testvérnek fiú he­lyett. Az orosz cár esetében ez a dátum 1740. A reciprocitás kifejezésénél a diplomácia rendsze­rint a családi kötelékek fogalmi körével operál: „apa”, „fiú”, „testvéri szeretet”. Ez a nyugati világban is megvolt, a Római birodalom bukásával, illetve a kereszténység térhódításával párhuzamosan veszítette el jelentőségét (a barátság nomenklatúrája váltotta fel). Keleten, így Bizáncban, majd a későbbi Oszmán Birodalomban is, élő hagyomány maradt. Kazhdan 1992.14. 93 Ari 2004.42. A Korán azonban előírta, hogy mielőtt megszegné a szerződést, értesítenie kell partnerét. 94 Barta 1996.40. 95 Kocsi bég feljegyzését idézi Fodor 1992.29. 145

Next

/
Thumbnails
Contents