Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában

részt.33 Sokatmondó az is, hogy Aragóniái Ferdinánd úgy küldött 6-8000 fős expedíciós seregeket egy ilyen kulcsterület visszafoglalására, hogy a spanyolok az 1492-t megelőző években többször is 60 000-es seregekkel támadták Granadát és a várost 1492-ben mintegy 80 000 fős keresztény haderő foglalta el. Sőt, a Nápoly sorsát meghatározó 1503. évi győztes csatákkal egyidőben a Pireneusokban további 17 710 gyalogosból és 7005 könnyűlovasból álló hadsereget állított ki Aragóniái Ferdinánd.34 Ahogy látjuk a Nagy Kapitány esetén, kisméretű, tűzfegyverekkel kimagaslóan felszerelt sereg sikeres lehetett a látszólag sokkal jelentősebb erőket képviselő ellenféllel szemben, ha egyrészt sikeresen állította maga mellé a helybéli nemeseket, másrészt pénzügyi háttere és utánpótlása stabil és hosszútávra biztosított volt az elnyúló háborúskodás esetén.

Nápoly és Milánó védelme V. Károly idején

De vizsgáljuk meg azt is, hogy a későbbi évtizedek során mekkora haderővel harcolnak a Habsburgok, jelesül I. Ferdinánd testvére, V Károly az itáliai frontokon, hogy biztosítsák a birodalom szempontjából legkritikusabb területek védelmét. A korban Milánó birtoklása kulcs volt Itáliához, azon belül Nápolyhoz, illetve Milánó észak irányban, amely egyike volt a németalföldi Habsburg status quot biztosítása szempontjából nézve is fontos stratégiai területeknek. Ennek megfelelően, például az 1525. évi paviai csatában résztvevő Habsburg sereg meglehetősen tetemes méretű volt: a francia király fő erőivel mintegy 2152-3500 lovas és könnyű lovas mellett 28 179 - köztük 7050 spanyol, 3179 itáliai és 17 950 német - gyalogos szállt szembe.35 Viszont 4 évvel később, 1529-ben Milánót már csak kb. 7000 fő védte.36 37 Pár évtizeddel később, az 1559. évi Cateau-Cambresis-i békét megelőzően ismét igen jelentős 24 760 fős haderő állomásozott Milánóban (4 864 fő spanyol gyalogos, 9201 fő landsknecht, 8075 fő itáliai gyalogos, 619 fős nehézlovasság, 1886 fős könnyűlovasság és mintegy 115 fős helyőrség.). A békekötést követően a tartomány haderejét csökkentették egy egy 6000 spanyol, 6000 német, 3000 itáliai gyalogosból, illetve 600 nehézlovasból (hombres de armas) és 1200 könnyűlovasból (jinete) álló véderőre.3 Ha a háborús idők mintegy 25 000 fős seregét nézzük, vagy a békeidők mintegy 17 000 fős egységét, szembeötlő, hogy ugyanabban az évtizedben, 1550 és 1553 között a magyar végeken harcoló három Habsburg haderő, a Castaldo, a Pallavicini-Teuffel és a Szász Móric által vezetett egységek hasonló mére33 B. Szabó 2015.

34 Martínez Ruiz 2008.46-56., 63-65. A reconquista seregméretei kapcsán különös tekintettel az 54. oldalra.

35 Tracy 2002.44-45.; a sereg méretéről lásd Martínez Ruiz 2008.85.

36 Tracy 2002.124.,- Martínez Ruiz 2008.716.

37 Martínez Ruiz 2008.720.

97