Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában

Emellett a spanyolok tudatosan keresték a helyi nemesség támogatását, segédcsapatokat próbáltak szervezni belőlük, illetve a francia helyőrségek ellen szándékozták fordítani a kisebb helyi katonai egységeket is. A királyságbeli meghatározó nemesi családok eltérő stratégiákat alkalmaztak, ekkoriban állt spanyol szolgálatba a később Habsburg zászlók alatt jelentős eredményeket elérő Colonna család, illetve ennek hatására támogatták jellemzően a franciákat a Corsinik. Ezenfelül, Fernández de Córdoba az ibériai félsziget felől folyamatosan biztosította a megfelelő utánpótlást kisebb, pár száz fős egységek áthajóztatása révén: 1495-ben 1500 vizcaya-i gyalogost indítottak útnak ebből a dezertálások okán azonban csak 300 érkezett meg, 1496-ban a nápolyi spanyol követ 500 gyalogost toborzott, illetve a szicíliai alkirály 90 lovast küldött.30 1498-ban, a háború első szakaszának lezárását követően végül mintegy 2000 fős aragóniai helyőrséget hagyott hátra az elfoglalt nápolyi területeken a Nagy Kapitány.31

1499-ben újabb, mintegy 8000 fős expedíciós sereget irányított Fernández de Córdoba a franciák ellen. Ugyanakkor a franciák továbbra is túlerőben voltak Nápoly területén, igencsak szükség volt arra, hogy a spanyolok rendszeres utánpótlásokat kapjanak. Egy évvel később, 1500-ban 2058 fő lőfegyveres és számszeríjászt, 300 nehézlovast (hombres de armas, a francia gendarme spanyol megfelelője) és 300 könynyűlovast (jinete) küldtek. 1501 -ben további 600 hombres de armasszal, 700 jinetével és mintegy további 5000 gyalogossal erősítették meg az ottani spanyol sereget. Az év második felében pedig újabb 2500 gyalogost toboroztak. A folyamatos utánpótlás révén a spanyolok egyrészt pótolni tudták jelentős veszteségeiket, másrészt az 1503. évi két döntő ütközetben (Cerignola 1503. április 28., majd Garigliano 1503. december 28-29.) a francia és a spanyol seregek már hasonló méretűek voltak. Míg Cerignolánál két kb. 9000 fős sereg ütközött meg egymással, addig Gariglianonál a spanyol sereg mérete már mintegy 15 000 fő volt szemben a franciák 25 000 fős haderejével. A kora újkor rettegett spanyol gyalogsága e csaták során „született meg” és vált a későbbi évtizedek további taktikai újítások révén a csaták kimenetelét eldönteni képes formációvá32

Ha párhuzamot vonunk a mintegy hat évtizeddel későbbi magyarországi eseményekkel, akkor két dologra szeretnénk az olvasó figyelmét felhívni: egyrészt az aragóniai érdekek számára jelentős Nápoly meghódítása során hasonlóan kisméretű seregeket pénzelt a nagyapa, Aragóniai Ferdinánd, mint ahogy azt tette majd az unoka, I. Ferdinánd 1526-ot követően Magyarországon többször is, amikor Szapolyai Jánossal, illetve örököseivel szemben/velük együtt akarta egyesíteni a két ország30 Ruiz-Doménec 2007.103.

31 Ladero Quesada 2010.; Quatrefages 1983.73-75.

32 Martínez Ruiz 2008.59-61.

96