Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában
az 1552. szeptemberében Győr alá érkező Szász Móric 10-12 fős gyalogosra és 4000 lovasra becsült hadát is tekintetbe kellene venni. Azaz három év alatt jóval több, mint 30000 külhoni királyi zsoldos tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig a magyarországi hadszíntéren!18 Az is egyértelműen kimutatható, hogy a magyarországi hadszíntéren messze nem alakult minden az oszmánok tervei szerint, ezért is kellett az eredetileg Erdély ellen eltervezett hadműveletek irányát - a váratlan, de döntőnek bizonyuló palásti siker után védtelenné vált - észak felé fordítani. A hadjárat szerdára, Ahmed harmadvezér „döntésébe az is belejátszhatott, hogy... a keletről várt támadás elmaradt, ráadásul szeptember 1-én a még leginkább mozgékony moldvai vajdát Castaldo támogatásával meggyilkolták, s hírek érkeztek az oszmán katonák dezertálásáról is."19 (Nem feledhetjük, hogy a hadműveleti döntésekben mekkora szerepe volt a korban a dezinformációknak, s a jelek szerint nem csak a keresztény fél becsülte időről-időre messze túl az oszmánok erejét, hanem az oszmán oldal is az övékét - ha Ferdinánd katonasága egyáltalán megjelent valahol.20) S az is minden addiginál nyilvánvalóbbá vált, hogy oszmán szemszögből a magyarországi konfliktus nem pusztán egy lokális ügy, hanem egy szinte világméretű, Eszak-Afrikától a Perzsa-öbölig húzódó keresztény-muszlim összecsapás sorozat része volt, melynek egyik - de messze nem biztos, hogy akkor épp egyedüli fontos - hadszínterének számított Magyarország, s az egyszerre öt helyszínen is folyó küzdelem a Portának mind anyagi mind az emberi erőforrásait alaposan kimerítette.21 Másrészt Oborni Teréz munkálkodásának köszönhetően az vált világossá, hogy Ferdinánd a keleti országrész megszerzésével nem egy támogatásra szoruló, hanem éppenséggel, az addig birtokolt magyar területeknél is jóval jelentősebb anyagi és katonai erőforrásokkal rendelkező terület megszerzését remélte 1550-ben,22 ám reményeiben részben a valósággal való szembesülés, részben a hatalomátvételt követően kialakult - maga a király által előidézett - kormányzati káosznak köszönhetően minden tekintetben csalódnia kellett. Erdélyből pedig épp akkora vált megvédendő, minden pénzt elnyelő feneketlen zsák, amikor a Német-római Birodalom ügyeivel elfoglalt uralkodó a legkevésbé volt képes mozgósítani a Magyarországon kívüli erőforrásait.23 Ferdinánd király az 1556. januári pozsonyi országgyűlésen végül is azt 18 Szántó 1985.235. 19 Dávid-Fodor2005.L. 20 Szántó 1985.55., 131. 21 Dávid-Fodor, 2005. XLIV-LV; Fodor 2015.103-129. 22 I. Ferdinánd király levele V Károly német-római császárhoz, 1550. december 14. Lanz 1846.12. 23 Oborni 2002.; Oborni 2008. 349-362.; lásd még Barta 1988. 53-73. Holott a fellángoló oszmán háború miatt az ország többi részének védelmére is igen sokat kellett volna költeni: Az 1552-es háborús évben állítólag csak a dunántúli várakra 334 000 forintot fordítottak: Szekfű 1936.125.; A magyarországi ossz katonai kiadások ennél értelemszerűen j óval magasabbak voltak 92
