Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában

alatt sikerült eredeti jelentésével épp ellentétesen értelmezni,11 hiszen ezzel a mondással a szerző, Castaldo titkára eredetileg épp ura és baj társai virtusát akarta kiemelni a Plutarkhosz elbeszélésére való utalással. Az örmény Tigranész király eme híressé vált mondását felidézve ugyanis egy reneszánsz műveltségű olvasónak a Lukullusz vezette kislétszámú római elithadsereg diadala rémlett fel a nagyhatalmú keleti despota óriási siserehada felett.12

Ennek ellenére az 1980-as évek végére épp Barta Gábor és Szakály Ferenc munkássága révén már megérett a fordulat lehetősége a hazai historikusok között, ami a 2000-es években a 16. századi magyarországi Habsburg berendezkedés értékelésében azután hamarosan be is következett.13 Mindezzel párhuzamosan nyerhettünk új képet az 1550-es évek eseményeiről is.

Egyrészt Fodor Pál és Dávid Géza oszmán iratpublikációinak köszönhetően sokkal világosabb kép bontakozott ki az események oszmán szereplőinek szándékairól és lehetőségeiről. Világossá vált például, hogy még az addigi legalacsonyabb történetírói becslések is messze túlszárnyalták a valóságot, ami az oszmánok által bevethető valós haderő nagyságát illeti (max. 40 000 fő), vagyis pusztán „számszerűen” még 1552. évi oszmán offenzíva idején sem lett volna feltétlenül esélytelen Ferdinánd fegyveres ereje az oszmánokkal szemben. Hiszen a végvárakban állomásozó királyi katonaságon kívül nem csupán a Castaldo által Erdélybe vezetett 5700 gyalogosból és 1400 lovasból álló haderőt,14 hanem az utánpótlásként 1551-ben Sforza Pallavicini által a Partiumba vezetett 2000 német gyalogost, 500 nehézlovast és 1000 magyar huszárt,15 majd az 1552 nyarán Erdélybe küldött német Georg von Helfenstein és Fabian von Schönaich regimentjeinek közel 5000 fős állományát,16 17 és az 1552. augusztus 9-10-i palásti csatában katasztrofálisan megsemmisült kb. 9000 fős - túlnyomó részt külföldi zsoldosokból álló - királyi sereget,1 ' valamint

11 „E zsoldos haderő hatékonyságát találóan jellemezte egy szemtanú: A királyi sereg követségnek sok, hadviselésre kevés volt." Szántó, 1985.54.; „Nádasdy Tamás országbíró, aki a „király képeként" utazott Erdélybe, csúfondárosan úgy nyilatkozott, hogy ez a sereg követségnek ugyan túlontúl népes, véderőnek azonban aligha Jelel meg. " Szakály 1986.9.; „... mondta egy epés megfigyelő" Barta 1986.431.

12 Plutarkhosz 1965.583.; Centorio szövege: „..seguito il Castaldo il suo viaggio per andare a conquistare la provincia di Transilvania contra un tanto poderoso Prencipe (sic!) come e il Tureo, di cui par mi si passa dire quello ehe disse il Re Tigrane dell' essercito Romano, che sotto la guida di Lucullo l’andava a combattere, che per Ambasciatori erano troppi, e per cornbattere assaipochi, quasi burlandosi de essi, che a rispetto de suoi che erano da dugento (sic!) cinquanta mila, gli parevano per il poco numero una insalata... " A szöveg mellett oldaljegyzetben: „Facevo detto di Tigrane contra l'essercito di Lucullo che per ambasciatori erano troppi, eper combatterepochi." In: Centorio degli Hortensi 1564.66-67.

13 Kenyeres 2008.; Pálffy 2010.

14 Kropf 1896.323-324. vö. Szántó 1985.50-51.

15 Szántó 1985.60.; Sarusi Kiss 2008.511.

16 Sarusi Kiss 2009.67.; Ferdinánd király levele Castaldonak, Bécs, 1552. február 14. Magyar Történelmi Tár 1891.643.

17 Szántó 1985.149-150.

91