Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel (1543-1566)
régió kapcsot képezett Buda és Mohács között, s így egy immár egybefüggő hódoltsági sáv alakult ki a Duna jobb partján. Simontomya létrejötte egyúttal behatárolta a mohácsi szandzsák északi terjeszkedését is, amely ezentúl „csak” a Mecsek északi lábáig, illetve a Kapósig terjedt. A hódításokkal párhuzamosan Kászim őrséggel látta el a Mecsek északi oldalán Anyavárat és Márévárat is.18 Kászim, ha stratégiailag nem is volt könnyű helyzetben, legalább komoly menynyiségű katona felett rendelkezett. A török haderő több elemből tevődött össze, a hódoltságban lényegében a várak állandó őrségéből és a javadalombirtokosok - a szpáhik és a záimok - fegyvereseiből. Ez utóbbi csoport nagysága bár elméletileg kiszámolható, a gyakorlatban azonban aligha ismerhető meg számos bizonytalansági tényező miatt. A várvédőkről azonban pontos kimutatások állnak a rendelkezésünkre. Ezek szerint Pécs kapta a legjelentősebb őrséget, 1543-ban a hiányos zsoldlista szerint már több mint 500 fő vett fel fizetést, a teljes létszám 8-900 fő körül mozoghatott. Mellettük valószínűleg portai janicsárok is teljesítettek szolgálatot a várban, ők 1548-ban 246-an voltak.19 A feltehetőleg rövid ideig használt szászi várban 1545-1546 között 142 és 249 között mozog a zsoldosok száma, ugyanekkor Görösgálon 105-en állomásoztak. Siklóson kb. 500 fő teljesített szolgálatot, Szekszárdon 1543-ban a tervezett 246 főből csak 157-en voltak jelen. Szekcsőn ugyanekkor csak 20-an állomásoztak, Baranyavárból pedig nincsenek adataink, de a későbbiek ismeretében alig néhány tucatnyian őrizhették.20 Kászim tehát legalább 2600 zsoldosnak, s emellett még ki tudja hány javadalombirtokos katonának parancsolt, öszszesen aligha lehettek kevesebben 3500 főnél. Összehasonlításképpen: szemben velük a Szigetvár őrsége alatt álló magyar végeken 454 huszár és 552 gyalogos kapott zsoldot, hozzájuk járultak még a vármegyei és a magánföldesúri csapatok.21 Az oszmánok tehát nagyjából kétszeres túlerőben lehettek. A hadi helyzet kézbentartása mellett a hódítóknak birtokba kellett venniük magát a területet is, azaz adózásra kellett szorítaniuk a parasztokat. Ezt első lépésben minden bizonnyal fegyverrel és fenyegetéssel - kívülről szemlélve portyázással és pusztítással - érték el. Hogy milyen sikerrel tették mindezt, az a szandzsák első, 1545-1546-ban készített összeírása, mujasszal defiere mutatja, amelyben közel ezer falu neve sorakozik a Drávától a Balatonig. Ahhoz, hogy egy ekkora térséget kézben lehessen tartani, természetesen meg kellett határozni annak beosztását is: a mohácsi szandzsákot ekkor 16 náhijéve - kisebb közigazgatási egységre, „járásra” - osztották, és egyúttal meghatározták a bírósági körzeteket, a kazákát is, ezekből kezdetben öt 18 Hegyi 2007. II. 1072-1073., 1268. 19 Hegyi 2007. II. 1251-1254. 20 Hegyi 2007. II. 1131 -1133., 1172-1173., 1180-1182., 1266-1267., 1304-1305. 21 Varga 2009.66. 45
