Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Sudár Balázs: Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel (1543-1566)

ban, Görösgálon, Szentandráson? és Szakoson (Szekcső?) volt őrség,11 Pécs, Siklós és Szekszárd mellett. Ráadásul az eszéki hadiút révén közvetlen kapcsolatban álltak az Oszmán Birodalom területével, elsősorban a pozsegai és a szendrői szandzsákkal. Kászim ebben az igen nehéz helyzetben kezdett neki az új szandzsák kiala­kításának, amely egyelőre Mohácsról kapta a nevét. Az első éveket a túlélésért folytatott harc és a lassú területszerzés jellemezte. Kászim nem is igen mozdul ki fészkéből, nem vezetett nagyobb akciókat, a kezdeményezés a délebbi területek­re csúszott át: 1544-ben és 1545-ben Murád pozsegai és Ulama boszniai bégek kötötték le a keresztény erőket és Zrínyi Miklóst Szlavóniában, tehermentesítve ezzel a dél-dunántúli törököket.12 Kászim talán legfontosabb feladata - a rá bízott várak megtartásán túl - a Buda felé vezető út megszilárdítása lehetett, hiszen a tartomány központjába csak komoly veszélyek árán, nem csekély fegyveres kísérettel lehetett eljutni. A döbrököziek pél­dául rendszeresen zaklatták az oszmánokat, ezért a bég talán 1544 vége felé katoná­kat küldött ellenük. A keresztények kitörtek, de a csatában ők húzták a rövidebbet: 61 főt elfogtak közülük, zászlóikat pedig megszerezték. A trófeákat és a 18 foglyot Dzsafer vajda - Kászim egyik embere - vitte a szultáni udvarba.13 E gesztus jól mu­tatja a török erők helyzetének bizonytalanságát, s valóban: e siker sem oldotta meg a helyzetet. Ezért Kászim folyamatosan ostromolta a budai beglerbéget, Jahjapasa­­záde Mehmed pasát - akinek korábban vojvodája volt -, hogy foglalják el a tolnai várakat, amelyek birtokában a Pécs-Buda útvonal sokkal biztonságosabbá válhatott volna. Mehmedet aligha kellett komolyabban bíztatni, hiszen ő még közvetlenebbül érzékelhette a veszélyt, ezért 1545 elején a tolnai várak ellen küldte öccsét, Ahmed fehérvári béget, aki azonban nem járt sikerrel, ráadásul székhelyét, Székesfehérvárt keresztény támadás érte, amiért azonnal elcsapták.14 A porta 1545 áprilisában máraz új béget, Dervist és a mohácsi szandzsák vezetőjét, Kászimot rendelte a tolnai várak ellen, felszólítva a budai pasát is a segélynyújtásra.15 A támadásra végül az év őszén került sor, s a siker ezúttal nem maradt el: Simontornya, Döbörköz, Ozora és Tamá­si 1545 novemberében török kézre kerültek.16 Mehmed az elfoglalt várakból újabb szandzsákot szervezett Simontornya központtal, amelynek élére egy újabb Jahjafi, Ahmed bég bin Báli pasa került.17 (Ö a második budai pasának, Bálinak a fia volt, és nem azonos az 1545 elején elcsapott fehérvári béggel.) Az újonnan megszerzett 11 Dávid 2005.328. 12 Barabás 1898.60., 63,64,68. 13 Dávid-Fodor2005.44. 14 Dávid-Fodor 2005.53-54,89-90. 15 Dávid-Fodor 2005.51 -52,203-205. 16 Szakály 1984.156-157. 17 Dávid 1982.27. 44

Next

/
Thumbnails
Contents