Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel (1543-1566)
STUDIA AGRIENSIA 35. Sudár Balázs Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel ( 1543—1566)1 1526-ban a mohácsi mezőkön az oszmán seregek összeroppantották a középkori Magyar Királyság haderejének színe-virágát, nyitva állt előttük az ország. Bár Budáig meneteltek, hamarosan kiürítették a területet: ekkor még vazallusállamban, és nem országfoglalásban gondolkodtak. 15 év kellett hozzá, hogy az oszmán vezetők belássák: nincs átfogó megoldás, Magyarországot lépésről-lépésre kell hatalmukba keríteniük. Buda elfoglalásával (1541) megkezdődött a várháborúk negyedszázados, véres és kegyetlen korszaka. A magyar főváros bevétele azonban kényszerpályára állította a hódítókat: a központ köré tényleges tartományt kellett építeniük, hogy legalább többé-kevésbé védhető és fenntartható rendszer alakuljon ki. Az 1566-ig tartó folyamat számukra erről szólt, és felemás eredményt hozott: katonailag ugyan biztosították jelenlétüket, megszerezték a jövedelmek jelentős részét, azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy a lassan magukra találó keresztények bejárjanak a török várak által ellenőrzött területre, s ott például adót szedjenek. Még e felemás eredményhez is nagyon rögös út vezetett az oszmánok szempontjából. Bár a távoli jövőből nézve úgy tűnhet, hogy folyamatos diadalmenetről volt szó, a valóság korántsem így festett. Számos területen a keresztények nagyon komolyan ellenálltak, s a birodalmi hadjáratok közötti időszakokban méltó ellenfelei voltak a hódítóknak, a küzdelmek kimenetele egyáltalán volt egyértelmű. Ilyen térségnek számított a Dél-Dunántúl is, ahol 1543 és 1566 között a két fővár, Pécs és Sziget párharca zajlott. A térség különösen fontos volt oszmán szempontból, hiszen itt, a Duna jobb partján vezetett a hadiút Belgrádból Budára. Ez volt a hódoltság ütőere, erre vonultak a kisebb-nagyobb seregek, erre jártak a kereskedőhajók, itt hozták-vitték a futárok a parancsokat és jelentéseket, itt érkezett Budára a zsold és lényegében erre haladt el minden oszmán - a legkisebbtől a legrangosabbig -, aki Budára tartott. Az út biztosítása, biztonságossá tétele mindenképpen a legfontosabb feladatok közé tartozhatott. Nem véletlenül építettek mellé számos új palánkvárat, afféle megerősített pihenőhelyet a hódítók. Az útvonal használata mindig is kockázatos maradt, de a 1 A tanulmány a NKFI (OTKA) K 108919. számú pályázatának támogatásával készült 41
