Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Sudár Balázs: Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel (1543-1566)

hódoltság első évtizedeiben különösképpen veszélyesnek számított, erről gondoskodtak a szigeti magyar vitézek. Nem csoda, hogy a pécsi török bégek feje éppen miattuk főtt a legtöbbet, s mindent megtettek - harcoltak, szerveztek, lobbyztak - azért, hogy a várat kiiktassák a magyar védelmi rendszerből. A következőkben e párharc menetét tekintjük át.

Kászim bég és a szandzsák kiépítése (1543-1548)

1542- ben Brandenburgi Joachim irányításával a keresztény erők komoly támadást intéztek az új török tartományi központ - egyben a hajdani magyar székváros -, Buda ellen. Sikert ugyan nem értek el, de ráébresztették a török vezetést, hogy gyorsan kell cselekednie, ha a térséget meg akarja tartani. Nem is késlekedtek sokáig:

1543- ban szultáni hadjárat indult a Dunántúlra, amelynek során bevették Siklóst, Pécset, Székesfehérvárt és Esztergomot, ezzel körvonalazva a Duna-vonal nyugati előterének védelmét.

Pécs 1543 júliusának elején került a hódítók kezébe, saját polgárai adták át a szultánnak, illetve a Kászim és Murád bégek vezette oszmán csapatoknak, sőt állítólag maguk a pécsiek kérték a szultántól, hogy Kászim legyen a bégjük.2

Kászim régi „ismerős” lehetett már, hiszen hosszú ideje szolgált a térségben.3 Feltehetőleg ő vonult a tokaji csatába János királlyal 1527-ben.4 A következő évben Jahjapasazáde Merned szendrői bég embereként tűnik a szemünk elé, mint Újlak parancsnoka. 1530 körül azután őrá bízták Eszék, e fontos drávai átkelő kiépítését (a középkorban ugyan állt itt egy megerősített udvarház, azonban jó ideje romokban hevert). A frissen kinevezett parancsnok megmelegedett az új erősségben: mecsetet, elemi- és főiskolát építtetett itt, néhány évtized múlva pedig már egy városrész is az ő nevét viselte.5 Közben többször, 1529-ben és 1530-ban is megfordult Budán a János királyt támogató török csapatokkal, 1532-ben pedig az osztrák tartományokban portyázott, de ezúttal súlyos vereség érte. 1533-ban Móré László megbüntetése végett a Dunántúlra küldték. 1536-ban a követek számára kért szabad átvonulást a komáromi kapitánytól. 1537 áprilisában újfent Pesten találjuk 3000 emberrel János király oldalán. A következő évek valamelyikében bevette Szekszárdot, s ott ütötte fel főhadiszállását. A térség egyik legjobb ismerője volt tehát, nem meglepő, hogy 1541 végén vagy a következő év elején az első dunántúli szandzsák - a mohács-szekszárdi - igazgatását éppen rá bízták, ahol ugyancsak meggyűlt a baja a környék magyar uraival, elsősorban a védekezést Döbröközből és Pécsről irányító Verbőczy Imrével.6 Kászim jól ismerte

2 SzakAly 2012.; Varga 2009.59-63.

3 Életrajzára általában: Dávid 2005.; Sudár 2012a. 100-102.

4 Szerémi 1979.170.

5 Dávid 2002-2006.; Varga 2007.

6 Szakály 1995.

42