Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel

képviselt főúri konföderációt tartotta megoldásnak, hanem Ferdinánd királyságának újbóli kiterjesztését. A Bebek-Kendy gyilkosságban betöltött szerepe máig tisztázatlan, mindenesetre Torda Zsigmond híradásának figyelembe vételével kell értékebünk. Balassa két olyan régi ellenféllel számolt le, akik egy esetleges hatalomátvétel során akadályozó tényezők és potenciális veszélyforrás lettek voba. Birtokpolitikája, így Szatmár megszerzése is egy későbbi lehetséges erdélyi bevonulás feltételeit teremtette meg. A Habsburg-párti kapitányokkal gyakorlatilag fantomháborút vívott, amivel színlelte hűségét, de valójában a másik oldalt érdekeit szolgálta.

Balassa ekkor helyezkedett a kor politikai kultúrájának abba a dimenziójába, amelyben a család már hagyományos módon vett részt. Ferdinánd uralkodása alatt három alkalommal volt kísérlet az ország Habsburg hatalomátvétellel történő egyesítésére és mindhárom eseménysorban kulcsszerep jutott a Balassáknak. Testvérei, közülük is elsősorban Imre, 1540 őszén, János király halála után Ferdinánd király erdélyi terveinek megvalósításában működtek.50 1550-ben Imre halálát követően Menyhárt átvette a család erdélyi szálait, és bár a tartományba 1549. évi száműzetése miatt kényszerült menekülni, a hatalmi viszonyok alakulásában úgy forgolódott, hogy megnyerése mindkét félnek egyaránt fontossá vált. A Szapolyai restaurációt követően pedig olyan helyzetbe került, hogy a bécsi udvar tervei számára megkerülhetetlen tényezővé vált. Ezzel voltaképpen a bátyja, Imre által húsz évvel korábban betöltött szerepet vállalta töl. 1560-tól az a helyzet állt elő, ami jellegét tekintve bizonyos elemeiben már korábban is: a Habsburg uralkodói érdek és a főúr személyes érdeke egymást erősítették, de mindenki előtt világos volt, hogy a királyi kegyelem szabja meg az időt. A Habsburg - Szapolyai vetélkedés színtere a kettős királyság éveiben elsősorban a Felföld volt. Ferdinánd 1551. évi tényleges erdélyi hatalomátvételét úgy tudta megvalósítani, hogy előtte megszilárdította magyarországi uralmát ( 1545-ben a Podmaniczky testvérek és Bebek ellen, 1549-ben Balassa és Basó Mátyás elleni hadjáratok), és bár 1556-ban feladta Erdélyt, a Szapolyai restaurációt követően a két hatalom határa a korábbinál keletebbre, a Balassa uralta szatmári térségbe „tolódott”. Természetesen ez azt is jelzi, hogy a politikai kultúra meghatározó elemei az 1530-as évek óta semmit nem változtak, ugyanis a Mohács utáni generáció bevett gyakorlata jelent meg Balassa átpártoltatásában is. A korszak körülményei olyan kereteket szabtak számukra, amelyeket nem lehetett meghaladni, a rövid ideig fennállt országegyesítés sem tudott változtatni ezeken.

Balassa identitásának talán legfontosabb alapelemét a fegyverszünet alatt Báthory Andrásnak írtakból rekonstruálhatjuk. Biztosította az országbírót, hogy minden igyekezetével arra fog törekedni, János Zsigmond fogadja el a béke feltételeit és engedjen Ferdi-50 A Balassa fivérek együttműködését, terveit helyenként érintette: Szilágyi 1876b.; Szabolcsi 1970.; Bessenyei 1988.60.

264