Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Virovecz Nándor: Kereszténység szolgálata vagy politikai árulás? Balassa Menyhért 1562. évi "pártváltása"
nándnak. Véleményét azzal indokolta, hogy egyedül a császárnak van lehetősége megvédeni az országot az oszmán hódítástól. Fatalizmussal telt, ugyanakkor végletekig letisztult sorokkal zárta levelét: ha Isten akarata, hogy elvesszenek, akkor legalább a császár uralma alatt 20 vagy 32 évvel később fog ez bekövetkezni.51 Sorai akár párhuzamba is állíthatóak az 1553 nyarán testvérének, Zsigmondnak írtakkal. 52Az oszmán hódítás apokaliptikus víziója már akkor is ott lebegett előtte, de az erre adandó reakció még egyelőre az egységes irányvonalat jelentette. Kevesebb, mint tíz évvel később már egy olyan véleménnyel találkozunk, ami az egyértelmű Habsburg-pártiságban manifesztálódott. 1561. végére mindkét oldalon tisztázódott Balassa helyzete. A Szapolyai-párti Serédy István Olcsvában azzal a céllal kezdett erősség építésébe, hogy Kisvárdát és Atyát körülzárja.53 A főkapitányt erről már nem értesítette, ami egyértelmű üzenet volt54 Két hónappal később, december 6-án megfogalmazták Balassa kegyelmi diplomáját55 Országegyesítésből magánháború Ferdinánd király nem szerénykedett a jutalmazásban. Amellett, hogy az adományok és az átpártolás a harmincas évek gyakorlatát idézték meg, egyben a hódítási szándékot, valamint a kincstár mindenkori helyzetét, és az éppen aktuális hadiállapotra adott reflexiót is tükrözik.56 51 „E frigyhez képest pedig még nem tudom, ha énnekem Erdélybe be kelletik-é mennem, avagy nem, de ha bekelletik mennem, az Úristen engem veszedelemtől megtart Erdélyben. Meglátja Kegyelmed, hogy én mind szómmal s mind egyéb törekedésemmel azon leszek, hogy az én uram engedjen a császár őfelsége kívánságának, mert mind e világ látja azt, hogy Isten után csak császárnak őfelségének vagyon módja, hogy minket, ez szegény darab országocskát, avagy földet pogány kéztől megtartsa. Ha pedig az Úristennek az akaratja, hogy elfogyjunk is, húsz esztendővel vagy harminckettővel is későbben fogynánk el császár birodalma alatt. Mert aminemű fundamentummal most vagyunk, igen veszedelmes." Balassa Menyhárt levele Báthory Andrásnak, Szatmár, 1560. augusztus 12. ÖStA HHStA Hungarica Mise. Fasc. 425. föl. 272v. Kiadása: Károlyi 1881b. 52 „Továbbá k [egyetmednek] egyéb új hírt nem írhatok, hanem, hogy itt ez országban sokan hajlottak a János királyfidhoz, be akarják ez országba hozni. De ha király Őfelsége, a mi kegyelmes urunk rágondol, húr hiszem, hogy nem tehetik szerét annak, hogy behoznák. Mert ha behozzák, azt hiszem, hogy nagy háború lészen ez országban, sfélő, hogy úgy ne járna ez ország, mint Buda (bwda)jára, ha két párt lészen ez ország." Balassa Menyhát levele Balassa Zsigmondnak, Diód, 1553. június 12. MNL OL E 200,4. tétel. föl. 42. 53 Lukinich 1913.380. A mai Olcsvaapáti. A korszakban a két egymás mellett lévő települést külön említették. 54 A kettejük közötti beszélgetésről Zay szeptember 29-én számolt be: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 82. föl. 180. 55 Lukinich 1913.382.; Házi 1928.102. 56 A Prágában fogalmazott és végül január 29-én kiállított oklevél szerint Balassa 27 187 és fél rajnai forintért megkapja a (Fuggerektől) visszaváltandó Pozsony megyei Detrekő várát, élethosszig tartóan 20 000 dukátért Munkácsot, amennyiben sikerül elfoglalnia vagy erősséget épít vele szemben és így elzárja János Zsigmond országától. („Quam arcem ipse Balassa bono aliquo modo ad manus suas redigere studebit, vel saltem castellum in opposito erigere, ipsosque Munkach praesidiarios omni aditu et egressu intercludere curabit.") Ameddig erre nem kerül sor, addig megtarthatja eddigi 265
