Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
sának módját. Mivel a védők fölfedezték, nem lehetett titokban csapatokat bejuttatni, és a robbantáshoz szükséges nagy mennyiségű lőpor behordását megakadályozta a védők aktív ellentevékenysége. A bástya faszerkezetét azonban meggyújthatták. A támadók általában megpróbálkoztak a faszerkezetű földsáncok felgyújtásával, azonban a külső vesszőfonást borító vastag agyagréteg megakadályozta, de még ennek eltávolítása után sem lett volna könnyű meggyújtani a vastag gerendákat. Ehhez nagy hőfokon égő tűzre volt szükség. Az is nehezítette a dolgot, hogy a sáncban a gerendák a földbe voltak beágyazva, ami akadályozta a tűz terjedését. A bástyába ásott török akna belülről elég nagy felületen tárta fel a gerendákat ahhoz, hogy begyújtsák. Szeptember 5-én a hajnali órákban, miután az éjszaka folyamán behordták a szükséges éghető anyagokat, a törökök felgyújtották a bástyát. Az erős déli szél miatt a tűz hevesen lángolt, majd rövidesen átterjedt a sáncok javításához és valószínűleg a két zárópalánk elkészítéséhez odahordott faanyagra. Először az őrség tagjai próbálták oltani a tüzet, majd a civileket is kiterelték a házakból vizet hordani. A tűz gyorsan terjedt, mivel nem volt elég edény, a vízhordókat pedig folyamatosan lőtték a magasított töltésről a janicsárok. Amikor Zrínyi a belső várban értesült a tűzről, rögtön a helyszínre sietett. Igyekezett tisztázni a helyzetet, hiszen csak annyit lehetett tudni, hogy a délkeleti bástyában tűz ütött ki, ami a szél hatására fokozatosan terjed. A bástya ellen hamarosan megindult a janicsárok rohama, amit háromszor vertek vissza. Eközben a bástyára feljutott törökök egy részét a tűzbe szorították. Zrínyi a harcok alatt személyes példamutatással lelkesítette katonáit. Az, hogy vállalta a kockázatot, jelzi a helyzet komolyságát és ezzel együtt a jó helyzetfelismerését. A tűz közben folyamatosan terjedt, néhány épület a belső várban is lángolni kezdett. A törökök rohamot indítottak a másik bástya ellen és időnként beljebb is jutottak. Súlyos harcok folytak, miközben a tűz tovább terjedt. Zrínyi felismerte, hogy megmaradt katonáival azonnal vissza kell vonulnia a belső várba és azt megóvni a fűztől, valamint a török betöréstől. Ha ezt nem teszi meg időben, nem lesz hova visszavonulnia. A gyors hátrálás miatt többen, főleg civilek és sebesültek, a külső várban maradtak a házakban. A fából épült raktárak egy része lángolt. A törökök elözönlötték a külső várat, fosztogattak, gyilkoltak, nőket és gyermekeket szedtek össze, miközben egyre erősebb lett a tűz. A káoszt, rokonaik és barátaik pusztulását tehetetlenül nézték a belső várból a várőrség megmaradt tagjai, néhányan lövéseket adtak le a fosztogatókra. Hárman a törököktől átszökött Pribékjánoshoz csatlakoztak, és kimásztak az egyik lőrésen, abban reménykedve, hogy a zűrzavart kihasználva elmenekülhetnek. A próbálkozás az életükbe került, de legalább elvette a többiek kedvét a szökéstől. A várban szolgáló tisztek kiválóságát bizonyítja, hogy még ebben az állapotban is képesek voltak rendet teremteni. A tartós védelemre alkalmatlan belső várban megszervezték 251
