Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
az ellenállást, és még két napig kitartottak. Ekkorra teljesen reménytelen lett a helyzet. Liszt volt elég, de kemence csak alig néhány. Az egyetlen kút kevés volt ennyi embernek, és kellett víz a tűz elleni védekezésre is. Ekkor döntött Zrínyi a kirohanás mellett. Fényes nappal, a belső vár kapuján keresztül végrehajtott roham hátterében felesleges bármilyen harcászati célt is keresnünk. A török ostromgyűrűn való áttörésre egy éjszakai támadás alkalmasabb lett volna. A kirohanás körülményei jelzik, hogy a célja a hősi halál keresése volt. Parancsnokként eljutott arra a pontra, amikor már nem volt értelme a harc folytatásának, de azt is tudta, ha megadják magukat, nem maradnak életben. Talán még néhány órát meghúzhatták volna magukat a belső várban, azonban rövidesen felbomlott volna a fegyelem. Zrínyi ezt nem akarta megvárni. Összegzés Zrínyi várkapitányi tevékenységét értékelve, ki kell emelnünk a kötelességtudatát. A védelem során kifejtett tevékenysége azt bizonyítja, hogy jól ismerte a várvédelem során alkalmazott harceljárásokat Istvánffy leírása azonban azt sejteű, hogy a védelem első időszakában parancsnoki döntéseinél figyelembe kellett vennie a katonák érdekcsoportjait Szecsődi Máté körül csoportosultak az 1556-os ostrom veteránjai, akik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeztek a vár védelmébea A katonák körében nagy tekintélyük volt, és ezt ki is használták. Kedvezőtlen esetben képesek lettek volna bizalmatlanságot kelteni Zrínyivel szemben, aki kénytelen volt alkalmazkodni a helyzethez. Az Óváros védelméről szóló megbeszélés leírásánál Istvánffy kiemeli, hogy „akarata ellenére is kedvükbe járva és beleegyezve, hozzájárult ahhoz, amit kértek".'9 Mellettük egy másik érdekcsoportot alkottak Zrínyi régi vitézei, akik a régi kapcsolat okán tartottak igényt bizonyos előjogokra. Valószínűleg a város védelme ügyében tanúsított engedékenysége ütött vissza, amikor kénytelen volt engedélyt adni a gát átvágásán dolgozók elleni - egyébként nem sok gyakorlati haszonnal kecsegtető - kirohanásra, az utóbbi érdekcsoporthoz tartozóknak. A vállalkozás kezdeményezőiről - Radovánról és Dandó Ferencről - Tállyai írja, hogy Zrínyinek régi századosai.19 20 Három napig győzködték a várkapitányt, végül meggyőződése ellenére belement a kirohanásba, mely végül a két tapasztalt tiszt elvesztésével járt A probléma az Óváros elvesztésekor oldódott meg, amikor Szecsődi megsebesült és a vár védelmében a továbbiakban nem tudott részt venni. Radován és Dandó halála pedig elég ok volt arra, hogy minden kitörést megtiltson. Ettől kezdve nem volt, aki megkérdőjelezte volna a döntéseit. Egy ostromlott vár védelmét irányító katonai vezető teljesítményének megítélése során fontos szempont, hogy meghozta-e azokat a szakmai döntéseket, melyek a vár 19 Istvánffy 1999.15. bekezdés. 20 Istvánffy 1999.18. bekezdés. 252
