Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
Szeptember első éjszakája erre nagyon kedvező volt. A nap 18:09-kor nyugodott, de csak 19:00 körül sötétedett be. Két nappal korábban volt telihold, és a még majdnem teljes korong 18:44-kor, tehát alkonyat után felkelt és világított napkeltéig. Nem véletlen, hogy ekkor váltottak át az éjszakai támadásra, hiszen augusztus 31-én volt az első éjszaka, amikor végig az égen volt a hold.17 Ezt a harceljárást, amikor éjszakai roham során, janicsár mesterlövészekkel fogják le a védőket, a máltai Szent Elmo erőd ostrománál is alkalmazták. Ez utóbbira 1565. június 10-én került sor, amikor három nappal a telihold előtti állapotában hajnali 2-ig világított a hold.18 A következő napokban tovább folytatódott az ágyúzás, miközben a janicsárok több aknát fúrtak a vár falába és a bástyákba. A vár délkeleti sarkán álló legnagyobb bástyában volt a legeredményesebb a munkájuk. A vár védői kezdetben nem vették észre a veszélyt, ugyanis a puskás janicsárok mindenkire lőttek, aki a falak tetején felbukkant. A védők szempontjából nem volt indokolt a fal tövét figyelni, hiszen a török rohamokat a sáncokban gyülekező csapatok előre jelezték. Másrészt a janicsárok hajnalra befúrták magukat a bástyába, így felülről nem is lehetett látni őket. Valószínűleg az első időszakban igyekeztek titokban dolgozni, hiszen az akna a meglepetés eszköze. Ha a védő fölfedezi, számtalan ellenintézkedésre van módja. Napközben óvatosan ástak, a váltásokat éjszaka hajtották végre. Az aknaásásnak többféle célja lehetett. Egy titokban elkészített alagúton a vár belsejébe juttathatnak egy rohamcsoportot, akik megnyithatják a vár kapuját, vagy hátba támadhatják a réseknél védekezőket. Ha lőport hordanak az aknába, felrobbanthatják, és így hatalmas rés keletkezik. Az eredeti célt nem tudhatjuk, mivel a járat beszakadt, és a bástyán őrködő Poky Gergely és Medve Benedek meglátták az üreget. Hamarjában hosszú lándzsákkal próbáltak beszurkálni a járatba, de a törökök csáklyákkal és hosszú rúdra erősített horgokkal behúzták és lefejezték őket. A tragikus veszteség ellenére a szerencse mégis a védőknek kedvezett, hiszen felfedezték a veszélyt. Zrínyi az aknázás elleni védelem hatékony módszereit alkalmazta. A bástya lábához kisméretű lőporos hordókat dobatott, a felfedezett járatba pedig kénnel töltött tartályokat, melyek meggyújtva fojtó gázt termeltek. A lőporos hordókkal a janicsárok mozgását akadályozta, a kénes fustbombákkal pedig a járatban dolgozókat akarta harcképtelenné tenni. Ezzel párhuzamosan a bástya mögött felépíttette a korábban már ismertetett kettős palánkot. Nem kell holmi hatalmas sáncokra gondolni, hiszen ezek elkészítését sem az idő, sem a rendelkezésre álló munkaerő nem tette lehetővé. A török parancsnok leleményességét dicséri, hogy megtalálta az akna hasznosítá17 Az Astronomy Lab csillagászati program adatai. 18 Pickles 1998.38. 250
