Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel

lövette a vár kapujától balra eső bástyát, míg annak egyik része leomlott. Ekkorra az árkon átvezető ostromtöltés elért a vár faláig. Ezzel a török sereg befejezte a vár elfoglalásának előkészítését. Közel háromhetes műszaki munka, folyamatos ágyúzás és az Óváros elfoglalása után már csak a döntő roham volt hátra, amire 26-án került sor. A mintegy kétórás harc mindkét oldalon jelentős veszteségeket okozott, de végül a védők győztek, hiszen fejvesztett visszavonulásra kényszerítették a támadókat. A kudarc után valószínűleg felelősöket kerestek a haditanácsban. A roham sikere már nem Ali Portugon vagy Szeifedinen múlott, hanem a rohamot vezető parancsnokokon, akik nem tudták megtörni a védők kitartását, és nem tudták megakadályozni a pánikot és a fejvesztett visszavonulást. A kudarc élét azzal tompították, hogy a következő rohamot 29-re tűzték ki, ami Szulejmán szerencsenapja volt. A megfélemlített parancsnokok bizonyítani akartak, és ezért komoly erőfeszítéseket tettek a roham sikere érdekében. Újabb ostromütegeket telepítettek a Hárserdőnél, a déli és a Nádasdy-bástyával szemben, melyek folyamatosan rombolták a falakat. A kitűzött napon három rohamoszlopban, több ezer harcos indított támadást a néhány száz védő ellen. Szinte csodával határos, hogy ezt a támadást is visszaverték. Az újabb kudarc valószínűleg az egész török hadvezetést megrázta, és a katonákban is morális válságot okozott. Elvesztették a győzelembe vetett hitüket. Ha ekkor a felmentő sereg a közelben van, valószínűleg sikerül az ostrom befejezésére kényszeríteni a törököket.

Az ostrom menetét tekintve, a törököknek 26-án lett volna a legnagyobb esélyük a vár elfoglalására. A 29-i ostrom már csak rögtönzés volt. A gyorsan felállított új ütegeknek kevés volt 1-2 nap, hogy megfelelő rombolásokat okozzanak, a három roham-oszlop pedig csak megosztotta az erőket, ahelyett, hogy egy pontra koncentrálta volna.

Feltételezhető, hogy a 29-i kudarc után a török vezetés foglalkozott az ostrom befejezésének gondolatával, csakhogy a szultán betegsége megváltoztatta a helyzetet. Veszélyes lett volna egy vereség után, betegen hazatérni. A birodalom presztízse nem engedhetett meg az egrihez hasonló kudarcot.

A szultán 30-án az ostrom folytatására adott parancsot, de már 31 -én annyira romlott az állapota, hogy nem jelenhetett meg a vezérek előtt. Erre lehet következtetni Istvánffy leírásának egyik részletéből, mely szerint 31 -én a reggeli óráktól a törökök új abb rohamhoz gyülekeztették a csapatokat. Később lefújták a készülődést, és mindenki visszatért a táborba.16

Elég különös, hiszen a rohamra csak a nagyvezír adhatott parancsot és csak ő rendelhette vissza a csapatokat. A furcsa esemény a vezetés zavarát jelzi, melynek hátte-16 Istvánffy 1999. 27. bekezdés. Budina szintén megemlíti, hogy a janicsárok rohamot terveztek a vár ellen, de a tervüket megváltoztatták, azonban az eseményt szeptember 2-ra teszi. Budina