Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
zadosaira hallgatva, engedélyezte a vállalkozást. Az eredmény Zrínyi óvatosságát bizonyította, hiszen nem csak a töltés átvágását nem tudták megakadályozni, hanem a két százados is életével fizetett a merészségéért. Tény, hogy az 1556. évi kirohanások során a farönkökből készült ostromsáncokat gyújtották fel, ami jobban illik egy kirohanáshoz, mint a töltés kijavítása. Elvileg az 1566. évi ostrom során épített ostromtöltések ellen is indíthattak volna támadást, megkísérelve a felgyújtásukat, azonban az elmaradásuk mögött nem feltétlenül Zrínyi cselekvésképtelenségét kell látnunk, hanem sokkal inkább a tapasztalt katonát. Felismerte ugyanis, hogy a törökök tanulva az előző ostrom tapasztalataiból, előre felkészültek a töltések építésére. A mocsaras helyekre rőzséből összefont lapokat fektettek, és ezen keresztül jutottak a vár árkáig, amit földdel, trágyával és gyapjúval töltött zsákokkal töltöttek föl. A magasított töltéseket is földes trágyával töltött zsákokból építették. Haszontalan lett volna a felgyújtásukkal próbálkozni.14 A vár elvesztése Zrínyi az Újvárossal együtt az Óvárost is fel akarta adni, és a védelmet a várra koncentrálni. Ez az erősség a külső és a belső várból állt, azonban a védelem szempontjából a belső vár csak arra adott lehetőséget a védőknek, hogy szorult helyzetben oda visszavonuljanak és erőt gyűjtsenek a külső vár visszafoglalásához. Azt, hogy hosszabb védelemre alkalmatlan volt, bizonyítja, hogy Zrínyi nem raktározott itt élelmet, és a vízellátást is csak egy kút biztosította. Szeptember 5-én mégis úgy alakultak az események, hogy több száz védő és civil vonult vissza a belső várba, és már nem a védelem folytatásán fáradoztak, hanem öngyilkos rohamukkal a halált választották. Amikor Zrínyi várkapitányi tevékenységét akarjuk megítélni, az utolsó napok történéseit hangsúlyozottan kell figyelembe vennünk. Szigetvár ostromát Ali Portug irányította. Az ágyúk elhelyezéséből látszik, hogy jól ismerte a tíz évvel korábbi ostrom tapasztalatait, de újított, hiszen a város és a vár elleni támadás előkészítését párhuzamosan végezte. Zrínyi is felismerte ennek veszélyét, ezért akarta feladni az Óvárost, mivel elképzelhető volt, hogy a törökök egyszerre indítanak rohamot a két erősség ellen. Az Óváros elfoglalása után a törökök, a város északi végében, a vár déli bástyáival szemben két ágyúsáncot építettek, ahonnan kb. 150 méterről tudták rombolni a bástyákat. Ekkor következett be Ali Portug halála, amikor a várból kilőtt ágyúgolyó fejen találta, és leszakította az alsó állkapcsát.15 Ezután Szeifedin, a helyettese vette át az ostrom irányítását, aki korábban csak a tüzérség tevékenységét vezette. Két napig 14 Istvánffy 1999.21. bekezdés. 15 Istvánffy 1999.23. bekezdés. 247
