Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
ak voltak, akik jól tudtak harcolni. Az ostrom azonban csak kisebb részben harcból, mint inkább feszes szolgálatellátásból állt. Nem véletlen, hogy a Zrínyi által kihirdetett haditörvények a parancsmegtagadást, az őrhelyek engedély nélküli elhagyását, a lopást, a sugdolózást (titkos szervezkedés, elégedetlenkedés, lázadás előkészítése) és az ellenséggel való paktálást sújtják halállal.5 A 2500 fős várőrség nem állhatott 34 napon keresztül a falakon, és Zrínyi sem lehetett ott mindenhol, ahol valami fontos történt. Az ostrom hétköznapjai őrszolgálatot, készültséget és szűkre szabott pihenést jelentettek. Állandó idegi terhelést okozott a folyamatos ágyúzás, az ellenség tevékenységének figyelése, szándékainak kikövetkeztetése. Az összezártság, a társak elvesztése, a fáradtság, a szolgálat egyhangúsága folyamatosan morzsolta a védők kitartását. A fegyelem és a parancsnoki szigor fontos eszköz volt a védelem szilárdságának fenntartásában. Horváth szerint Zrínyi nem volt képzett a várvédelemben, ezért jobb lett volna, ha rábízza valamelyik tapasztalt tisztjére a kapitányságot, ő pedig inkább csapatot gyűjt a felmentésre.6 7 Azt, hogy a vár tisztjei képzettebbek lettek volna a vár védelmének vezetésében, a források cáfolják. A döntések Zrínyi sajátjai, de figyelembe vette a beosztottak véleményét is. A védelemre való felkészülés során utasítást adott az Újváros felgyújtásának előkészítésére, valamint a katonákkal elbontatta az Óvárosban álló házaikat, és a törmeléket kihordatta. Ez jelentheti azt, hogy a város összes házát elbontották, de azt is, hogy a katonák házai önálló tömböt alkottak vagy az ostrom szempontjából fontos területekre épültek, így gazdáik tisztában voltak azzal, hogy szükség esetén le kell bontaniuk. Ez utóbbit tartom valószínűnek. A lényeg, hogy először az Újváros feladásával és az Óváros védelmével számolt. Az Újváros feladása után azonban a veszteségeket és a török ostromtevékenységet figyelembe véve, fel akarta adni az Óvárost is.8 A problémát az okozta, hogy a Szigetvár esetében szokásos - először az Óváros, azután a vár - ostrom sorrenddel szemben Ali Portug egyszerre kezdte mindkettő irányba az előkészítést. Zrínyi tisztában volt a várost a várral összekötő több mint 150 méter hosszú híd manőverezést gátló hatásával. A keleti oldalon az Almás-patak csatornájának szájához telepített ágyúsáncok csak kb. 300 méterre feküdtek, így nagyobb kötelékek átjárása inkább éjszaka volt lehetséges a két rész között. Nem véletlen, hogy Istvánífy Miklós Históriájának korabeli magyar fordításában az szerepel, hogy az Újváros felégetése után 600 védő „berekesztette" magát az Óvárosba.9 5 Budina 1978. 14-15. Budína Zrínyi kamarásának, az ostromot személyesen is átélt Cserenko (Cmko) Ferencnek a horvát nyelven írt beszámolóját fordította latin nyelvre. 6 Horváth 1966.856. 7 Budina 1978.15. 8 Istvánffy 1999.15. bekezdés. 9 Istvánffy 1999.15. bekezdés. 245
