Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
függvénye. Horváth megfogalmazásában: „A hadvezér helyzetfelismerése, elhatározása, szervező és irányító képessége stb. mind olyan tényezők, melyek ugyancsak meghatározzák a harc kimenetelét."1 A jó alapgondolat ellenére az előítélet félrevitte a kutató gondolatmenetét. Megítélése szerint a várharc a védő szempontjából csak akkor lehet eredményes, ha az ellenség nem tudja elfoglalni az erősséget. Szigetvár esetében az 1556. évi ostrom megmutatta, hogy a vár védhető, tehát tíz évvel későbbi elvesztését Horváth szerint - a fentiekben vázolt gondolatoknak megfelelően - Zrínyi hibás parancsnoki döntései okozhatták. A hadtörténetírás feladatát a vezetés hibáinak vizsgálatában látta, hiszen „Amikor a történeti irodalom nem mutat rá a védelem vezetésének hibáira, Zrínyi hősiessége légüres térbe kerül, és alakját naivan idealizálják." Ezek után megenged egy előzetes értékelést: „Zrínyi hős volt, mert nem rendítette meg az ellenség túlereje, a várt segítség elmaradása és saját sikertelensége.,ri Zrínyi szerepe a vezetésben Zrínyi hadvezetői teljesítménye csak a körülmények ismeretében értelmezhető. A legfontosabb tényező, - ami már a kortársak tiszteletét is kivívta - a töretlen kötelességtudata, mellyel a védelem vezetését felvállalta a szultáni sereggel szemben. Ez a feladat jóval meghaladta azt a szintet, amivel egy katonai vezető élete során találkozhatott. Lelkileg nem lehetett felkészülni arra, hogy 2500 védő útját állja egy közel százezres hadigépezetnek. Tisztában voltak vele, hogy csak kevesen élhetik túl az ostromot, de a katonáknak nem volt választási lehetősége. Okét a várban teljesített szolgálatukért fizették, ha az ostrom előtt elhagyják a szolgálati helyüket, az szökésnek, dezertálásnak minősül. Ezzel szemben Zrínyinek lett volna lehetősége biztonságosabb helyre húzódni és átadni a vezetést valamelyik tisztjének. Jól jellemzi kötelességtudatát és helyzetértékelését az a levél, amelyet 1566. április 19-én írt Nádasdy Tamás nádor özvegyéhez: „A nagy Isten nevében bezárkózom Szigetbe, hogy hűséggel, állhatatosan és vidám orcával, vérem ömlésével és, ha a sors úgy hozza, életem elvesztésével is szolgáljak a jóságos Istennek, ő szent császári és királyi felségének, a keresztény közösségnek és végső romlásra jutott édes hazámnak.”* Az a Gárdonyi által az Egri csillagok című történelmi regényében Dobó István szájába adott szállóige, hogy „Inkább kevés oroszlán, mint sok gyáva nyúl” jól hangzik, de a végvári katonák többsége egyik kategóriába sem tartozott. A fegyveres szolgálat a megélhetésüket jelentette, aminek része volt a vár védelme is. Vállalták a harccal járó veszélyeket, a szolgálat és a fegyelem kötöttségeit. Kemény és öntudatos férfi- 2 3 4 2 Horváth 1966.844. 3 Horváth 1966.844-845. 4 Barabás 1899.8. 244
