Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Négyesi Lajos: Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel
STUDIA AGRIENSIA 35. Négyesi Lajos Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységének megítélése katona szemmel 1966-ban, a szigetvári ostrom 400. évfordulóján rendezett tudományos emlékülésen Horváth Miklós hadtörténész, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum munkatársa Zrínyi Miklós várkapitányi tevékenységét vizsgálta egy újszerű nézőpontból. Két kérdésre keresett választ: 1. „vajon Zrínyi juthatott volna-e az adott körülményeket mérlegelve a vár eredményes védelme szempontjából helyesebb elhatározásra"; 2. „vajon az adott helyzetben legcélszerűbben végezte-e a szervező és irányító tevékenységétT1 A kor várháborúinak hadművészeti tapasztalatait figyelembe véve, arra a végkövetkezésre jutott, hogy Szigetvár elestét Zrínyi hibás parancsnoki döntései okozhatták. Az évforduló emelkedett légkörében véleménye megbotránkozást keltett a hallgatóság körében, így írása nem is került be az évfordulóról megjelent Szigetvári emlékkönyvbe, s álláspontját komoly bírálatok érték a történészek részéről is. Horváth gondolatai ennek ellenére jelen vannak a köztudatban, és időről időre felbukkannak, amikor az 1566-os ostrom kerül szóba. Joggal mondhatta a 2008. évi szigetvári Zrínyi-konferencia egyik, Horváth Miklós gondolatait felelevenítő résztvevője, hogy a hadtörténetírás mindmáig adós a négy évtizede felvetett problémák megválaszolásával. Horváth Miklós tanulmánya azon a felismerésen alapul, hogy a történetírás hajlamos az események és a végkifejlet ismeretében az embert a külső körülmények áldozataként láttatni, míg az egyén döntéseit csak másodlagos tényezőknek tekinti. A vesztes eleve esélytelen, a győztes mindig erősebb és jobb. Ezzel szemben a valóságban ritkák az olyan összecsapások, ahol csak az egyik félnek van esélye a sikerre. A mohácsi mezőn nem csatát és országot veszteni sorakozott fel a magyar had, még akkor sem, ha tudatában voltak a törökök jelentős túlerejének. A körülmények döntő hatással vannak a harc lefolyására, azonban a harcosok tevékenységét a parancsnok jó vagy rossz döntései határozzák meg, tehát a siker elsősorban ennek 1 Horváth 1966.844-861. 243
