Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kenyeres István: A török elleni küzdelem finanszírozása Buda elestétől a drinápolyi békéig
STUDIA AGRIENSIA 35. Kenyeres István A török elleni küzdelem finanszírozása Buda elestétől a drinápolyi békéig Az alábbi tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon az oszmán kihívásra válaszul az 1550-es évektől kiépülő végvárrendszer finanszírozásának kezdeti időszakáról. Történeti korszakhatárként jelöltük Buda eleste ( 1541 ) és a drinápolyi béke ( 1568) közötti időszakot, ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a periódus kezdetekor még szinte minden összetevőjében kialakulatlan volt az a védelmi struktúra, amely rendszernek a drinápolyi béke idejére már minden fontos eleme létrejött A forrásokhoz igazodva az 1543 és 1572 közötti időszak adatai alapján igyekszünk bemutatni a folyamatosan alakuló finanszírozási rendszert, amely szoros szimbiózisban volt a lassan fejlődő, sok nehézséggel küzdő és csak a 16. század 60-70-es éveire megszilárduló pénz- ill. hadügy-igazgatási struktúrákkal. Pénzügyigazgatási reformok pénzügyi Az oszmán expanzió elleni védekezés költségeinek előteremtése jelentős kihívás elé állította a Habsburg monarchiát. A helyzetet pénzügyi szempontból helyesen értékelő udvar nem véletlenül törekedett a pénzügyigazgatási rendszert új alapokra helyezni. I. Ferdinánd magyar és cseh király (1526-1564), majd 1558-tól német-római császár már uralkodása kezdetén döntő fontosságú reformokat hajtatott végre, ilyen volt az Udvari Kamara (1527) felállítása, majd az uralma alá tartozó országok, tartományok helyi kamaráinak (Länderkammer) létrehozása: Alsó-ausztriai Kamara (1522), Cseh Kamara (1527), Magyar Kamara (1528) és a Sziléziai Kamara (1556) létrehozása. Fia, II. Miksa (1564-1576) főként a német-római birodalmi gyűlések török-segély rendszerét reformálta meg, de nevéhez fűződik a Szepesi Kamara (1567) létrehozása is.1 A sokrétű, összetett államalakulatként működő Habsburg Monarchia számára a Magyar Királyság azonban nem csupán egy állandó hadiköltség-kifizető helyet, pénzügyi tehertételt jelentett, hanem a Mohács előtti területeinek kétharmadát elvesztő királyság az 1560-1570-es évekre az egyik legjelentősebb bevételét is produkálta a korabeli birodalmi „államháztartásnak”. 1 Rauscher 2003.; Rauscher 2004.122-187.; Schulze 1978.; Lanzinner 1993.; Winkelbauer 2004. különösen: Teil 1.409-529. 19
