Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben
katonai mivoltából adódóan rendkívül mobil társadalom önmozgását, lezárt bizonyos közlekedési lehetőségeket és külső követelményekhez kötötte annak a megítélését, hogy ki volt az egyes rendekbe tartozónak tekinthető. A székely köznépre vonatkozó rendezési utasítás pedig, ami a gyalogos, szabad székely réteget a fejedelem jobbágyaivá tette, kifejezetten hátrányos volt a másik két réteg szempontjából, hiszen pontosan azt kívánta megakadályozni, hogy az elszegényedett székely harmadik rend teljesen eltűnjön, és a nemesség jobbágyává legyen. Éppen ellenkezőleg, ennek a rendelkezésnek az volt a célja, hogy a fejedelem szolgálatára tartsa meg a gyalog székelyeket, mégpedig úgy, hogy az 1562 után épült két vár, Székelytámadt és Székelybánja kapitányainak a parancsnoksága alá, azaz közmunkákra rendelte őket az adófizetés mellett, illetve közülük szándékozott létrehozni azt a darabonti réteget, akik továbbra is katonai szolgálatot teljesítettek a fejedelemség szolgálatában. A széki törvényhozásról János Zsigmond úgy rendelkezett, hogy a „tizenkét törvénytudók”16 a primőrök és a lófők közül kerüljenek ki. Ezáltal megerősítette azt, ami a 16. század eleje óta gyakorlat volt a székelységen belül. A köznép védelmében hozott korlátozó intézkedések azonban, amelyek a főnép túlkapásait voltak hivatottak megfékezni, a formálódó nemesség érdekeit sértették.17 Igyekeztek megakadályozni az erőszakot, a főnépek hatalmaskodásait, ezzel együtt pedig ki akarták venni a köznép feletti rendelkezés jogát az őket elkötni szándékozók kezéből. A korlátozó rendelkezések ellenére azonban a végzés pontjai egy egységes székely nemesség kialakulását voltak hivatottak elősegíteni, felszámolva azt a korábbi közösségi formát és tagolódást, ami egyébként is úgy tűnt, hogy felbomlóban van. Barta Gábor szerint „A fejedelmi kormányzat, kihasználva az élet hozta változásokat s a székely támadás leverését, gyakorlatilag egységesítette az ország társadalmának szerkezetét".18 A székely társadalom azonban, mint közösség, mint sérülései és alakulásai ellenére is összetartó erőkkel rendelkező csoport, rendkívüli traumaként élte át a változtatásokat, és a 16. század második fele során folyamatosan heves reakciókkal válaszolt minderre. Az eddig nagyfokú belső autonómiát élvező székely közösség minden rétege elégedetlen volt a hozott döntéssel, így az 1562 utáni majd félszáz évben állandóan hajlandónak mutatkozott a hatalommal szembefordulni és felkelésekben részt venni annak az oldalán, aki a korábbi kiváltságok visszaállítását ígérte.19 így történt ez a Báthory Istvánnal szemben fellépő Békés Gáspár valamint Vitéz 16 1/0.163. 17 Uo. 164-165. 18 Barta 1984.255. 19 A szakirodalom megemlíti, hogy már 1561 -ben is azzal az ígérettel nyerték meg a székelységet a János Zsigmond ellenes harcokhoz, hogy régi szabadságukat visszakapják. Míg azonban 1561 -ben a köznép a kettős megterhelés - adó- és hadi terhek - ellen tiltakozott, most a székely társadalom egésze, mint közösség került veszélybe. 161
