Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben
Mihály esetében is. A felkelésekben a fejedelmi jobbágyokká nyilvánított székely köznépen kívül minden réteg képviseltette magát, ugyanis a rendezés utáni állapotok valamennyiük elégedetlenségét kiváltották.20 A döntések ugyanis nem egy új társadalmi rendezés alapja lett, hanem éppen ellenkezőleg, gyökerestül felforgatták a székelység korábbi, több évszázados rendjét. Nem csoda tehát, hogy a rendezésnek szánt segesvári országgyűlés után még egyetlen esztendő sem telt el és máris panaszlevelekkel ostromolták a fejedelmet, a székelység valamennyi rétegéből. Az 1563 júniusában Tordán tartott országgyűlésen a korábbinál is nagyobb súllyal merült fel a jobbágyok szökésének kérdése. A hirtelen összekuszálódott helyzet, illetve az egy évvel korábbi, a felkelést követő leszámolások okozta létbizonytalanságban sokan választották a szökést a székelyföldi jobbágyok közül. A székely társadalom középkortól meglévő és katonai szolgálaton alapuló kiváltságait számolta fel az 1562-es országgyűlés. Világos volt tehát, hogy a székelységnek vagy küzdenie kell a kiváltságok visszaszerzéséért, vagy, és ez tűnt járhatóbbnak, a társadalom egyes szegmensei saját karrierstratégiákat választanak a felemelkedésre és az érvényesülésre. Mivel a kollektív katonai szolgálat lehetőségei leszűkültek, a korábbi katonai csoportok új utakat választottak. Ezek az utak részben még a régi katonai utak voltak. A főemberek ugyanis már az 1560-as évek közepén kiegyeztek az uralkodóval. Az 1566 márciusi tardai országgyűlés határozata hangsúlyozta a székely nemesség fejenkénti hadkötelezettségét.21 Bizonyosan nem véletlen az, hogy éppen ebben az esztendőben került sor a II. János hadában részt vett székely főemberek összeírására.22 Az összeírás, bár természetesen felmerülhet a pontatlanság vagy bizonyos adatok hiánya, esetleg néhányakat elmulasztottak összeírni, mégis érdekes tanulságokkal szolgál. Különösképpen akkor, ha összevetjük az összeíráshoz nagyon is közeli időben keletkezett fejedelmi utasítással, amely arról rendelkezett, hogy meglehetősen nagyszámú jobbágyot juttassanak a székelyföldi nemesek kezéhez, mégpedig Marosszékben, Udvarhelyszékben, valamint Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben.23 Alig egy év elteltével pedig újabb oklevélben újabb jobbágyadományozásokról határozott 20 Barta Gábor véleménye szerint „Vitán jelül áll, hogy a szegény székelyek jobbágysorba süllyesztése rengeteg ember számára jelentett tragédiát. Mégis, János Zsigmond cselekedete az erdélyi állam szempontjából szükséges és hasznos lépés volt. " Barta 1984.255. Ugyanígy vélekedik Jakó Zsigmond is. 21 „Az zekely uraim dolgáról eo felsege parancholatijabol ez vegeztetet, hogy azfeo nép hazoktol mindenyk mint az Nemes uraim feyénként oth legjenek az hadban ew felsege mellet." Szabó- Szádeczky-Barabás 1872-1934. II. 181 182. 22 Uo. 194-195. 23 1566. július 11-én kelt az a rendelkezés, amelyben János Zsigmond utasítja Losonczi Bánfiy Pált, Udvarhely várának várnagyát és a hat székely szék főkapitányát, hogy a székely előkelőknek általa adományozott jobbágyokat bocsássa a kezükhöz. E szerint összesen 614 ház jobbágyot adományoztak el. Uo. 208-210. 162
