Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben
nehezen követhető struktúra helyett. „Azfő népek az őfőségekben és az lófejek az ő lófőségekben minden székben szabadon éljenek, úgy mint az nemesség az ő nemességekben, és az földön lakókat, kiket jó igazsággal bírnak, úgy mintáz nemesség az ő jobbágyokat, ők is jobbágyúi bírják, kik az rovásnak idején az több községgel együtt megrótassanak. Az főnépek és lófejek minden dézsmánakfizetéséből kivétessenek, de úgy, hogy ők is lovakkal, pánczéllal, sisakkal, paissal, kopjákkal jó móddal készen légyenek mindenkor, úgy hogy minden az ő lófőségéről az mi parancsolatunkra és országunk szükségére valamikor kelletendenek, egy-egy lóval indulhassanak; kik egy holnapon az ő költségeken éljenek, azután mű nekik minden hóra segítségül egy egy forintot adatunk. Az fő népek is az ő rendeknek és állapotoknak mivolta szerént, ki három lóval, ki négygyei, ki öttel, légyenek készen jó szerrel, kiknek mü esztendő által egy egy lóra nyolc-nyolc forintot adatunk nyargalásul; mikor penig országunk szüksége kívánja és szolgálatban lésznek, hét hét forintot hó pénzt adatunk nekiek. Az székely község mi szabad birodalmunk alatt légyen, kiket sem az fő népek, sem senki, akárkik légyenek, bántani ne merjék, sem semmi szolgálatra ne kínszerítsék őket. Ha kik az fő nép és lófők közzűl ez végezés ellen vétkeznének, az megbántott személyeknek díjakat megadják, kik az ő nyomorúságokat a király bíráknak megmondják."'5 Az országgyűlés végzései abban a tekintetben jelentettek ítéletet, hogy eltörölték az addig a székely társadalom egészére érvényes kollektív nemesi jogokat, megszüntették a szintén a közösség egészének járó szabad sóhasználati jogot, valamint jelentősen csorbították a székely autonómiát. Amint azonban ezt korábban már láthattuk, a székely társadalom maga is jelentős változásban volt, a korábbi keretek felbomlóban látszottak lenni. Ezt mutatta a nemesség kérdésével kapcsolatos bizonytalanság is, illetve az, hogy kialakulóban volt egy olyan réteg, akiket már a többi székelytől eltérően, alkalmanként nobiles megnevezéssel illettek. A lófők pedig hol a primorokkal együtt szerepeltek, mint a székely községgel szemben hatalmaskodók, ám többször mint a székely szabadság védelmezői tűntek fel, éppen ők voltak azok, akik a le- vagy kiválni szándékozókkal szemben a legerőteljesebben igyekeztek érvényesíteni a közösség akaratát. A később, a 17. század végére nagyjából kiformálódó székely nemesi réteg voltaképpen két rend képviselőiből tevődött össze, a primőrök és a lófők rendjéből. János Zsigmond rendezése a maga drasztikus módján valójában ugyanezt mondta ki akkor, amikor felszámolva az egész székelységre vonatkozó és kiváltságokat biztosító kollektív nemességet úgy rendelkezett, hogy a primorokat és a lófőket tekintsék valódi nemeseknek. Ez a végzés azzal az utasítással kiegészítve, hogy a két réteg tagjai eddigi „földönlakóikat” ezután is jobbágyaikként bírhatták, voltaképpen csak intézményesítette az eddigi mozgásokat. Valójában azonban alapjaiban korlátozta egy, a 15 15 Szabó 1876.162-163. 160
