Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben

lépett fel a leválni, kiszakadni szándékozókkal szemben, és ehhez keresett támogatást.

Ugyanakkor 1562-ben még a végsőkig kitartó székelyek között is találunk székely főembereket, akiket a fejedelem bebörtönzött és még 1564-ben is börtönben voltak, akik szintén a már említett jelentősebb primori családok tagjai voltak, mint például szentmihályi Geréb Miklós, szentpáli Komis Mihály vagy szárhegyi Lázár István.10

Az 1562-es felkelésről azt írja Egyed Ákos, hogy mind lefolyásában, mind pedig következményeiben nagyon hasonlított az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkeléshez.11 12 13A köznép viselkedésének valóban voltak olyan elemei, amik Dózsa seregének reakcióit idézték, mint például némely székely főemberek házának a megdúlása. Borsos Sebestyén krónikája szerint „1562 esztendőben nyári időben a székelyek mind feltámadának ilyen szín alatt: hogy ők az ifjú János királyhoz mennének az ő szabadságoknak megnyeréséért. Mert a király sok rendbeli szabadságokat vette vada el az ő gyakorta való feltámadásokért. És mikoron a székelyek a népnek sokaságát látták vada, tehát legottan hadnagyokat emelőnek közötföfc és tizedeket rendelének. ... És így a király ellen s az urak ellen akarónak vonni ...a Nyárád mellé szállónak az ákosfalvi rétre, honnat a három széket elválogaták, és a Mihályfi Tamás házára ménének egy szereda nap estve, és az udvarházat igen megdúlák és hordó borokat vivőnek a táborra. Akkor Gernyeszeget is mind eldúlák alájöttökben a Maros mellett. Azután... ami megmaradott vada a Mihályfi Tamás házánál, azt esmét mind eldúlák, és a házat is elégeték”.'1 Ugyanakkor azt is tudjuk, és a későbbiekben erről még bővebben szólunk, hogy a megdúlás a székelységen belül ősi jogszokásnak volt tekinthető, hiszen a. „székelység egyformán büntette azt, aki a szabadságjogok ellen tört, illetve aki nem tett eleget a hadba hívó parancsnak".'3 Ezt a jogszokást tehát követték békeidőben is, talán annyiban tekinthetők mégis másnak az 1562-es felkeléshez kapcsolódó, ilyen jellegű események, hogy itt a székelység jelentős tömegben, felfegyverzetten cselekedett.

A megtorlás módja különösen a vezetők demonstratív megbüntetése tekintetében mutatott hasonlóságot a Dózsa György és társai esetében történtekkel. Az 1562. június 20-án, a segesvári országgyűlésen hozott, részben büntető intézkedések azonban nem tekinthetőek egyértelműen megtorlásnak.14 A székely-kérdést egyszer s mindenkorra megoldani kívánó János Zsigmond a segesvári pontokban egyszerre igyekezett példát statuálni és kiküszöbölni azon különbözőségeket, amelyek a székely társadalom és a vármegyei magyarság társadalmi berendezkedése között fennálltak. Egyértelmű célja az volt, hogy a nemes-jobbágy kétpólusú társadalmi szerkezetet vezesse be a székelység között addig szokásos és a külvilág számára

10 Szilagyi 1875-1898. II. 223-224.

11 Egyed 1999.26.

12 Veress 1983.39-40.

13 Egyed 1999.24.

14 Jakó 1979.27.

159