Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Hóvári János: Bevezető gondolatok. Magyarország-sakktábla: 1541-1568. Magyar hősiesség és vergődés a Habsburgok és az Oszmánok szorításában és bűvöletében
örökébe lépő II. Szelim pedig hallgatott vejére, a Szulejmán szultán halálát ügyesen eltitkoló nagyvezérre, a szultáncsináló, eszes bosnyák katona-bürokratára. Habsburg Ferdinándot 1564-ben fia, Habsburg Miksa követte mind a császári, mind a magyar és cseh királyi trónon. Miksa tisztában volt a törökkérdés jelentőségével, mert tudta, hogy maga a székvárosa, Bécs is veszélyben van. Azt követően, hogy 1565 végétől számos olyan hír is befutott a császárvárosba, hogy Szulejmán a következő évben Magyarországra jön, és Bécset is ostrom alá akarja vonni, német-római birodalmi segítséget kért. 1566 februárjában, a birodalmi gyűlésben a kortárs Forgách Ferenc emlékirata szerint a következőképp érvelt: „Vagy azt hiszitek, hogy titeket megvéd a távolság [ti. a töröktől], a sok közbeeső hegy, folyó, megerősített város, hadifelszerelés, rengeteg ember? Arra nem gondoltok, hogy a földkerekség legtávolabbi zugából jövet, áttörvén és leküzdvén a világ végi hegyek zárjait, először Ázsiát foglalták el, majd onnan minden égtáj felé terjeszkedtek, és hatalmukat gyarapították, azután Afrikát és Európa nagy részét, annyi sok várost, nemzetet, vezért és hatalmas királyt, de még a római császárt [ti. V. Károlyt] is legyőzték? A jóságos istenhez könyörgök: oltalmazza meg otthonainkat, hazánkat, feleségeinket, gyermekeinket, legkedvesebbjeinket. Gondoljatok a közre, és isten segítségével, hő lelkesedéssel kövessétek császárotokat, hamarosan vezéreteket!" (Borzsák István fordítása.) Habsburg Miksa nagy igazságot mondott ki, még annak ellenére is, hogy érződnek szövegében a propagandafogások. Meg is kapta a birodalmi katonai segítséget, amely 1566 nyarán Bécs védelmére felsorakozott. A mai kor történésze az 1566. évi események kapcsán elképed azon, hogy a Habsburg Birodalom, illetve a Haditanács kémszolgálata török viszonylatban mily rosszul dolgozott. A szultán és környezete egész Európában elterjesztette, hogy seregével Bécs ellen készül, s így ennek hitelt adván, Habsburg Miksa a fő erőket a császárváros védelmére tartogatta. Ma már tudjuk, hogy Szokollu Mehmed nagyvezér részéről ez csupán ügyes és hasznos propagandafogás volt, hogy Gyula és Szigetvár felé ne indulhasson erős felmentő sereg. Ám a dunai császári táborban arról is keveset tudtak, hogy Gyulánál és Szigetvárnál a török sereg mily hatalmas veszteségeket szenvedett, s Habsburg Miksa a szultán halálról is csak több hetes késéssel értesült. Az Oszmán Birodalom nagy sakkjátékosa 1566. szeptember 7-én a Szigetvár környéki dombokon elhunyt. Talán 9-10 órával azelőtt, hogy Zrínyi Miklós elesett volna a szigetvári belső vár hídjánál. Szulejmán szultán utódai már nem leltek olyan örömet a Magyarország-sakktáblában, mint nagy elődjük. Habsburg Ferdinánd utódairól is ez mondható el. De mily ravasz a „történelem ura”: a Habsburg-dinasztia nagy törökverője az a Habsburg Lipót ( 1657-1705) lett, aki uralkodása első szakaszában kifejezetten félt a szultáni seregektől (igaz, a franciákétól még inkább), s még a magyarországi rendekkel való kemény küzdelmet is felvállalva, ügyetlen békepolitikát vitt. (Mentségére legyen, mindenáron el akarta kerülni, hogy birodalma két-15
