Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

(a konstantinápolyi latin keresztények városnegyede) szállásolták el. Itt működött az angol, a francia, a velencei, a holland és a Habsburg követség is.31

A követeket először a nagyvezír elé kísérték, majd a szeráj magas rangú alkalmazottaival, a vezírekkel, a nagyvezírrel, esetleg a kapudánpasával tárgyaltak, akikkel meg kellett egyezniük, hogy mit mondhatnak a szultáni fogadóteremben, illetve kinek, milyen ajándékot hoztak. Ezek az audienciák nem számítottak hivatalosnak, utóbbit a „ceremóniával egybekötött audiencia” névvel illeték (ilyen a nagyvezírnél is csak egy volt, közvetlenül a szultáni fogadást megelőzően), míg az előbbit „speciális audienciának” nevezték.

A tárgyalások legfőbb színtere a Szeráj volt, amely nem csupán uralkodói rezidenciának számított, hanem politikai, társadalmi, kulturális és vallási kapcsolatok tágabb mátrixának, amelyek itt konvergálódtak.32 Az oszmán uralkodói ideológiához kapcsolódott a szultánok kulturális-reprezentációs programja, amely Konstantinápoly meghódítása után, különösen II. Mehmed és I. Szulejmán szultán idejében univerzális jegyeket igyekezett felvenni.33 A16. századtól a keleti és a nyugati stílusjegyek erősen keveredetek az oszmán művészetek területén, ezáltal a szimbólumok rendszerében is, így hozva létre a sajátos oszmán ceremóniarendet.34 Ezt egy, II. Mehmed szultán által 1477 és 1481 között kiadott kanumame (uralkodói törvény) határozta meg, amelyben lefektették az egy-egy ceremónián résztvevők hierarchikus rendjét, leírták a protokollt arra vonatkozóan, kinek, milyen magatartást kell tanúsítania a szultánnal szemben, továbbá azt is, hogy egymással hogyan viselkedjenek. Azt is rögzítették, hogy a szabályok be nem tartása milyen szankciókat von maga után. A ceremoniális rend szinte változatlan formában működött a 15. és a 17. század között.35 (Nem véletlen, hogy kialakítására akkor került sor, amikor elkészült a Topkapi Szeráj és a szultán egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a dinasztia image-ének megj elenítésére.36)

A szultáni audiencia maga rendkívül rövid volt, de az odáig vezető folyamat igen hosszú és nagyon fárasztó. Sokszor előfordult, hogy a követnek az éjszaka közepén fel kellett kelnie ahhoz, hogy a meghatározott időpontban a Topkapi fogadótermében legyen.37 A fogadótermet - a tradicionális értékrendnek megfelelően - úgy alakították ki, hogy a szultán érdekeit szolgáló üzeneteket közvetítse az ide érkezőnek. Ehhez a

31 Kerekes 2010a. 30.

32 Bôrekçi-Peksevgen 2009.151.; Necipoglu 1993.303.

33 Ide sorolhatók II. Mehmed európai stílusú, európai művészek által készített portréi vagy a Velencéből származó uralkodói sisak Szulejmán számára. Ezek a reprezentációs eszközök azonban a nyugati látogatónak szóltak, nem az alattvalóknak. Necipoglu 1989.423.

34 NecipoClu 1990.154.

35 Necipoglu 1991.16.; Bôrekçi-Peksevgen 2009.152.

36 Grygorieva 2010.111.

37 Spuler 1971.19., 20.

136