Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában

„Azért ha az koncával jóllaktatok, / Az levét es reá ti megigyátok”65 - a magyar részvétel feltárandó problémái

Az eddigiekben vázolt „Habsburg-stratégia” alapvető pillére volt a helyi erők nagymértékű bevonása a megszerzett területek védelmébe - s amint az Ferdinánd király 1550. december 14-én bátyjához intézett leveléből kiderült, nyilvánvalóan ezt Kelet-Magyarország esetében sem tervezték másként. Ám nemhogy 16-20 000 katonát nem tudtak a keleti országrészből Magyarországon bevetni - mint azt a király igen optimistán feltételezte66 -, de még magában Erdélyben is szinte kudarcot vallott az a Habsburg politika, hogy az erdélyi rendek intenzív részvételével szervezzék meg a terület védelmét az oszmánokkal szemben. Maga Erdély gyakorlatilag sem 1551-ben, sem 1552-ben nem volt hajlandó az ostromlott Temesvár megsegítésére67 Ferdinánd új erdélyi kormányzata rövid úton csődöt mondott a vészhelyzetben.68

Azonban Magyarországon sem volt sokkal jobb a helyzet. Mint azt Tinódi is megénekelte, a fenyegetett Temesvár majd Eger királyi parancsnokai hiába fordultak a környező megyék nemességhez: király jelenlétének hiányára való hivatkozással 1552 nyarán a simándi és a szikszói részleges gyűléseken a nemesség első ízben elutasította, hogy részt vegyen a fővárak, azaz az ország védelmében.69 Demkó Kálmán 1916-ban az akkor már szokásosnak mondható módon, de nem kis keserűséggel így summázta az ország védelmi helyzetét az 1552. évben: „A király megígérte ugyan, hogy a szultán személyes vezetésével személyesen akar egész erejével szembeszállani, de úgy ő, mint fia Miksa főherceg távol maradtak az országtól, így elmaradt a nemzeti felkelés és elmaradtak a megyei hadak is. Lossonczy István Temesvárt 2200főnyi magyar, német, cseh és spanyol csapattal, Szondy György Drégelyt hamarosan összeszedett néppel, Dohó István Egert a Borsod, Ahaúj, Sáros, Szepes, Ung és Gömör megyék, Kassa és a többi felvidéki városok, az ifi. Serédy György, Báthori György, Homonnay Gáborné és a jászói prépost által küldött néppel, mellyel a vár őrsége nem egészen 2000-re szaporodott, védte. Szolnok őrsége 1100 magyar, német, spanyol és cseh gyalogosból és 300 lovasból állott. Ez összesen se tesz ki 10 000-etés mind a király, az esztergomi érsek, az egri püspök zsoldosai voltak, kivéve az Egerbe küldött mintegy 1500 [valójában csupán 824 fős70] megyei, városi és úri sereget.

65 Tinódi http://mek.oszk.hu/01100/01100/index.phtml 80.

66 I. Ferdinánd király levele V Károly német-római császárhoz, 1550. december 14. Lanz 1846.12.

67 Szántó 1985.65-66.; EOE \%7S.363-365:,\ö. „Castaldo jókatonahírében állottNémetországon, de a dévai szorosokat el se merte hagyni, mikor egy pár ezer emberével megmenthette volna Temesvárt. '1 Szilágyi 1876.43-44.

68 "Hiszen épen Castaldónak mondák a rendek: híjában vetik ki az adót, senki sem fizeti, híjában hívják táborba a rendeket, senki sem engedelmeskedik. " Szí LÁG YI1876.43. Az anyagi háttér problémáiról lásd Oborni 2002.

69 MOE1876.382-384; Szántó 1985.273.

70 Salamon 1886.159.

106