Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
STUDIA AGRIENSIA 34. Czigány István A furcsa oszmánellenes háború, 1661 Tévhitek és valóság Raimondo Montecuccoli tábornagy Erdélybe vezetett hadjáratáról a korszakot tárgyaló valamennyi szakmunka megemlékezik. Csaknem egyöntetűen elhibázottnak és teljes kudarcnak tartják a híres hadvezér akcióját, de a hadműveletek részletes feldolgozására nem került sor.1 Egyedül Perjés Géza 1961-ben megjelent „A »metodizmus« és a Zrínyi-Montecuccoli-vita” című tanulmánya jelent kivételt. Ebben elismerően szólt tábornagy 1661. évi hadjáratban nyújtott katonai teljesítményéről, s a kudarcért a Habsburg udvar politikai vezetését hibáztatta.2 Egy hadjárat politikai „utóélete” Az elítélő történészi vélemények alaphangját egy 1662 nyarán keletkezett Montecuccolit bíráló röpirat adta meg, amely válasz volt a tábornagynak a hadjárat sikertelenségéért a magyarokat és erdélyieket hibáztató manifesztumára. A pamflet szerzőjének már a kortársak közül is sokan Zrínyi Miklós horvát bánt tartották. Erre alapozva a 19. századi romantikus történetírás, nemcsak a hadjárat kudarcát látta igazolva, hanem a röpiratváltás kapcsán Montecuccoli és Zrínyi között egy hadtudományi vitát vélt felfedezni.3 A Montecuccoli és Zrínyi közt zajló polémia legfontosabb megállapításait Rónai Horváth Jenő összegezte akadémiai székfoglalójában. Úgy vélte Zrínyi az aktív hadműveletekben látta a siker zálogát, ám vele szemben a „methodista” hadvezetési elveket valló császári hadvezér az utánpódási vonalak jelentőségét és az erődök stratégiai szerepét eltúlozva, a határozott hadműveletek, csaták helyett, a tétovázó manőverezést részesítette előnyben. Rónai Horváth megállapításai, amelyek meghatározták az 1661-1664. évi török elleni háború eseményeinek megítélését, sokáig szinte axiómaként rögzültek a magyar történet- és 1 Szalay 1866.5. 70-71.; Horváth 1872. 5, 506-510.; Acsády 1898. 114-117.; Szekfű Gyula 1928.330-331.; Bánlaky (Breit) 1940.312-317; Magyarország hadtörténete 1.1985.282- 283.; Magyarország története 3/2.1526-1686.1987.1089—1091.; B. Szabó 2011.930-931. 2 Perjés 1961.509-512. 3 Pauler 1867.4-40.; A röpiratok latin szövegét először Kanyaró Ferenc közölte. Kanyaró 1887. 641-652.; A latin szöveget és magyar fordítását Kőszeghy Sándor tette közzé. Kőszeghy 1890. 125-135., 434-444.; A Zrínyi Miklósnak tulajdonított válasz modern kritikai kiadásai: Zrínyi 1958.2., 314-322.; Zrínyi 1994.103-106. 7
