Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
hadtörténetírásban.4 Noha Perjés Géza már az elmúlt század hatvanas éveiben bebizonyította, hogy Montecuccoli „methodizmusa” nem létezett, és reálisabb képet alkotott a tábornagy magyarországi működéséről, de a régi toposzok változatlanul visszaköszöntek a történeti munkákban.5 A legújabb kutatások viszont azt látszanak igazolni, hogy a horvát bán és a tábornagy között az erdélyi hadjárat kapcsán nem volt olyan vita, amelyet a 19. századi magyar történetírás feltételezett.6 Bár nem kívánok behatóan foglalkozni a Montecuccoli-Zrínyi féle röpiratváltás történetével, de mivel azok az 1661. évi hadjárat eseményivei foglalkoztak és meghatározó szerepet töltöttek be annak értékelésében, ezért az új kutatási eredmények tükrében összefoglalom saját impresszióimat. Montecuccoli elhíresült manifesztuma, amelyben az őt ért vádakra kívánt reflektálni, az 1662. évi országgyűlés idején látott napvilágot. A diétát - amelynek összehívását a magyar politikai elit zöme a feszült politikai helyzetben nem tartott időszerűnek - kezdettől fogva a protestáns felekezet sérelmeinek és az országba vezényelt német haderő kihágásainak megvitatása uralta. A Kemény János erdélyi fejedelem megsegítéséért indított hadművelet eredménytelenségéért és a császári katonaság atrocitásaiért a protestáns rendek személy szerint Montecuccolit tették felelőssé.7 Johann Ferdinand Porcia herceg, a Tikos Tanács elnöke a hónapok óta tartó elégedetlenség láttán tájékoztatást kért Montecuccolitól. A tábornagy június folyamán „Risposta” (Válasz) címmel készítette el az ellene felhozott vádakat cáfoló összefoglalóját.8 Nem tudjuk, hogy mi volt a célja az udvar politikáját irányító Porcia hercegnek a jelentéssel, de az irat tartalma nyilvánosságra került. Pontosabban a „Riposta” egy latin nyelvre lefordított változata, amelyből két fontos, a magyarokra és erdélyiekre rossz fényt vető rész hiányzott. Montecuccoli az eredeti szövegben azzal érvelt, hogy a magyarok eltúlozták a katonák kihágásait. Panaszaikkal a Johann Rottal gróf vezette bizottsághoz fordulhattak volna jogorvoslatért, de ezt nem tették meg. A másik kihagyott rész Kemény János szerepéről szólt, aki, a tábornagy szerint „csalogatta a hadsereget egyik helyről a másikra vándorolva, azzal hitegetve őket, hogy ott majd találnak élelmiszert, de ígéretei sajnos hamisnak bizonyultak'’.9 AJohann Róttál, vagy magyarosan Rottaljános gróf által vezetett bizottság működéséről keveset tudunk. Az anyai ágon magyar származású császári-királyi tanácsos 4 Rónai Horváth 1889.1-19.; Mihóczi 1914. 5 Perjés 1965.96.1962.25-40. 6 A legújabb kutatási eredményekre nézve lásd Toma 2005. 138-139.; Nagy-Hausner 2011.698-701. 7 Fabó1873. 149-150,180-181. 8 Ez az irat számos más dokumentummal együtt jó két évszázaddal később a Porcia levéltárból került a bécsi Kriegsarchívba. Az adományozót jelölő „Donatio fust Portia’ megjegyzést az iratokra nem Montecuccoli, hanem a levéltárosok vezették rá. Vö. Nagy-Hausner 2011.698,700. 9 Uo. 700-701. 8
