Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Kenyeres István: "Megtetszik innét, mely igaz mondás amaz: pecunia nervus belli." Hadi költségek Európában a 17. század első felében, különös tekintettel a Habsburg-birodalomra
Az udvari hadi fizetőmester bevételei a vizsgált években ugyan nagyságrendileg jelentős ingadozást mutat, azonban a bevételek szerkezete tekintetében figyelemre méltó, hogy az udvari fizetőmester által felvett hitelek nagyságrendje az egész időszakban változatlan, kb. a bevételek egynegyedét adták (22-27%). Mint az adatokból is látható, jelentős átutalások történtek az egyik pénztárból a másikba, 1679-ben a befizetések közel negyedét az udvari pénztár szolgáltatta. Ezt az átutalási rendszert ismerjük a 16. századból, jellemzően 1556-ig, illetve a tizenöt éves háború idején kerültek átutalásra jelentős, esetenként milliós nagyságrendű összegek az udvari pénztárból a hadi pénztárba. A 16. században azonban ennek fordítottjára is bőven akadt példa: a hadi pénztárból is utaltak át az elvben az udvartartást finanszírozó udvari pénztárba, főként az 1560-as évek után, elsősorban békeidőszakban. A fennmaradt négy hadi fizetőmesteri számadásból azonban összességében annyi mondható el, hogy lényeges szerkezeti eltérést a bevételek típusai és nagyságrendjei között nem tudunk megállapítani. A pénzalap-gazdálkodás rendszerét, helyesebben annak rendszertelenségét viszont jól megvilágítják a fennmaradt számadások. 9.) A rendi együttműködés kérdése A fenti modell teljesebbé tételéhez az egyik lényeges, ám itt most terjedelem hiányában csak vázlatosan vizsgálandó kérdés, a rendek és egyéb társadalmi rétegek, korporációk valamint az államhatalom (rezsim) közötti, a hadi költségek és az állami szükségletek finanszírozása érdekében való együttműködés kérdése. Ez a kérdés elsősorban az adómegszavazás és a hitelnyújtás kérdéskörében vizsgálandó. Az osztrák örökös tartományok és a cseh rendi gyűlések esetében a 16. században mindig hektikus kérdés volt a hadiadók megajánlása, a rendek igyekeztek pozícióik javítására felhasználni az adómegajánlást. A tizenöt éves háború idején jelentős rendi támogatásra számíthattak a Habsburgok a háború finanszírozására, ezt követően azonban ismét a rendi sérelmek kerültek előtérbe. Az 1618-1620 közötti osztrák és cseh rendi mozgalmak, majd a cseh rendek fehérhegyi vereségét ( 1621 ) követően a cseh és morva, valamint a sziléziai és az osztrák tartományok hadiadó-megszavazása során a rendek már jóval nagyobb együttműködést tanúsítottak a hadiadók megszavazásában.36 A Magyar Királyság esetében a 16. századot e tekintetben az együttműködés időszakának tekinthetjük, sőt, a 17. század „rendi kiegyezéseidnek köszönhetően a Wesselényi-összeesküvést követő ( 1671 ) rendeleti kormányzás időszakáig változadan a feltételekhez kötött együttműködés. Ezt követően a rendi és országos ellenállás azonban gyakorlatilag lehetetlenné tette az adókivetés és behajtás terén a korábbi rendi jogokat figyelmen kívül hagyó központi hatalom és a rendek együtt-36 Hengerer 2010.; Mata 2010.; David 2010.; Orzechowski 2010.; Obersteiner 2010.; Pühringer2010.; Rebitsch 2010. 47
