Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Kenyeres István: "Megtetszik innét, mely igaz mondás amaz: pecunia nervus belli." Hadi költségek Európában a 17. század első felében, különös tekintettel a Habsburg-birodalomra
■Ui.J—L- I működését, amely az 1681. évi rendezési kísérlet („újabb kiegyezés”) után csak a Rákóczi-szabadságharcot követően állt helyre Magyarországon.37 Összegzés Összességében a 16-17. századi Habsburg Monarchiáról az állapítható meg, hogy semmiképpen sem tartozott a korai „fiscal-military state” Spanyolország, Hollandia vagy Svédország által képviselt típusához. Nem volt képes egységes központosított pénzügyigazgatás megteremtésére, adóügyi reformokra, nem tudott valódi tömeghadseregeket kiállítani, állami bevételei is messze elmaradtak a korszak nagyhatalmaitól. A vizsgált szempontok alapján a monarchia csak a 17. század utolsó harmadában indult meg a „fiscal-military state” kialakulása felé vezető úton: jelentős mértékben növelte hadserege létszámát, ehhez kapcsolódóan növekedett büdzséje is. Ugyanakkor a plusz források előteremtése érdekében a szükséges belső átalakítások nem történtek meg, gyökeres fordulatot ekkor még nem vett a monarchia pénzügyigazgatási rendszere, erre csak Mária Terézia trónra lépését (1740) követő időszakban történtek meg az első valódi lépések. A direkt adók túlsúlyban maradtak az indirektekkel szemben egészen a 18. századvégéig, azonban a korszakra jellemző nagymértékű államadósság-növekedés a monarchia esetében is megfigyelhető. Az állami jövedelmek emelésére tett intézkedések sokszor átgondolatlanok, kényszer jellegűek és kevésbé hatékonyak voltak. Apénz- és hadügyi központosítás az uralkodó személyéhez kötötten valósult meg, a rendszer az egyes országok, tartományok és azok rendjei számára továbbra is jelentős önállóságot biztosított, így a források felhasználása sem volt a leghatékonyabb. Ugyanakkor a 16-17. századi előzmények után a 17. század utolsó harmadára-negyedére egyfajta „pénzügyi/fiskális forradalom” ment végbe a monarchia pénzügyi-katonai igazgatásában, amelynek főbb jellemzői: az állandó hadsereg rekrutációjának új módozata (Landesrekrutierung bevezetése), a jobb együttműködés a katonai és pénzügyi szervek között, a büdzsé alapú tervezés megteremtése, a 18. század elején pedig Hollandiával és Angliával közös szövetség és az azzal járó hitellehetőségek és a bankrendszer létrehozása volt.38 Az alapok tehát megteremtődtek arra, hogy a Monarchia Zrínyi Miklós álmát megvalósítva szövetségi rendszerben legyőzze az Oszmán Birodalmat, majd a 18. században a rendek támogatásával a „fiscal-military state” útjára lépjen, és közép-európai nagyhatalommá, komoly regionális tényezővé váljon. A megkésettség és az ebből, illetve az összetett államalakulat jellegből adódó hátrányok azonban azt már nem tették lehetővé, hogy a Habsburg Monarchia valódi európai nagyhatalom legyen. „Azt mondják: Pecunia est nervus belli; ezt is meg kell találnunk, penigjogyatkozhatat-37 Zachar 2010. A17. századi „kiegyezésekre” lásd Pálffy 2015. 38 Winkelbauer 2006.212-215. 48
