Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Zay Orsolya: Uradnak szája íze szerint való étek. Kora újkori táplálkozási szokások a történeti és régészeti források tükrében
formában megjelent, kereshető tárgymutatós kiadvány.13 Mindre jellemző, ahogy a korszak többi szakácskönyvére és különálló receptjeire is, hogy nincsenek menynyiségek megjelölve, vagy csak igen ritkán. Gyakoriak a „tégy hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz” iránymutatások, vagyis a receptek nagyban támaszkodnak a felhasználó konyhai ismereteire és rutinjára.14 Ezeken kívül sokféle közvetett forrással tudunk dolgozni az étkezési szokások kapcsán, mint a magánlevelek, naplók, önéletírások, útleírások, városi jegyzőkönyvek, de még korabeli tankönyvet is sorolhatunk ide Comenius Orbis sensualium pictus kiadványát tanulmányozva. Több rendezvényen a korabeli konyha áll a középpontban, ezért fontos a fentiek áttekintése. Nekünk mégis egy apróbb szeletére kellett jobban fókuszálni, mivel a sárospataki uradalom a 17. század folyamán külön sütőházat kapott, és ezt kellett 2013-ban használatba venni. Fontossá válik maguknak a sütőházaknak a kutatása, hiszen külön épülnek meg a konyhától. Azt egyértelműen láthatjuk, hogy a sütőházak a pékáruk készítésére koncentrálnak. De mit is értünk a kora újkorban pékáru alatt? Tudjuk, hogy a pékek céhesülnek a 15-16. században a Kárpát-medencében. A budai jogkönyv már a 15. században rendelkezik háromféle pékről. De Kassán is találunk pék céhet 1557-től, illetve Miskolcon is megjelennek.15 A forrásokból tudjuk, hogy létezik pék (cipósütő) mellett zsemlyés, tésztamíves, sütő és sütőasszony, pereces is. Ezeket a 20. századig megtaláljuk a népi hagyományban is, tehát elég hamar elválnak egymástól, specializálódnak a különféle tésztamívek készítői. Gyakran látunk a pékcéh mellett külvárosi, illetve vidéki sütőasszonyokat, akik a városba hozzák az árujukat. A céhbeliek és a háziipar tagjai gyakran versenyeznek. A céhesek általában ezért a városi tanácsnál panaszkodnak, de végeredmény a legtöbb irat szerint az lett, hogy engedélyezik a működést.16 Rémiás Tibor szerint azért sincs sok limitációnk, mert a kenyér nem tartozott a „mindennapi áruk közé”. Ezen kijelentésével azért nem tudok egyetérteni, mert az uradalmi ellátás állandó természetbeni része a kenyér a várnép és az 13 A három magánszakácskönyv: Radvánszky Béla által 1893-ban kiadott több szakácskönyv töredéket Régi magyar szakácskönyvek címen. Emellett a Zrínyi család szakácskönyvét is kiadták a Zrínyi udvar szakácskönyve: „Köz-étkeknek főzéséről való rövid jegyzés” címen 1981-ben a Magvető kiadónál, illetve Bornemissza Anna szakácskönyve címen a Kriterion kiadó 1983- ban. Ez utóbbi Marx Rumpolt 1581-ben kiadott könyvének részleges fordítása és kiegészítése a fejedelemasszony számára 1680-ból. A negyedik, Misztótfalusi Kis Miklós Szakácsmesterségnek Könyvecskéje Kolozsváron kiadva 1695-ben. A könyvet a nyomdász kiadásainak fedezésére készített el. Ezek szerint a korszakban már elég nagy felvásárló piac állt rendelkezésre, hogy egy tárgymutatós nyomtatott szakácskönyv bevételt hozzon számára. 14 Király-Kovács 1981.52. 15 Rí miás 2006.237. 16 Rémiás 2006.237. 250
